Utcákat belepő könnygázfelhő, szanaszét heverő kövek, a nemzeti gárda menetfelszerelésbe öltözött egyenruhásai felé szálló rakéták, tömeget lövő vízágyúk – a tüntetések és az utcai harcok két hónapja zajlanak. Az emberek és az ellenzéki politikusok a három számjegyű infláció, az élelmiszerhiány, a növekvő bűnözés ellen, előre hozott választásért harcolnak.
„Véget akarunk vetni ennek a tizennyolc éve tartó rémálomnak. Azt a szabadságot akarjuk, ami korábban volt, azt a gyönyörű országot, amilyen a diktátorok nélkül voltunk, enélkül a kolumbiai nélkül. Ezt nem azért mondom, mert kolumbiai, hanem mert nem venezuelai. [Nicolás Maduro államfő édesanyja Kolumbiában született – a szerk.] Takarodjon Diosdado Cabello, takarodjon Padrino López, akik lemészárolják a fiatalságunkat, a népünket” – mondta egy tüntető, Zulay Flores.
Mindeközben a kormánypárti tábor az államfő által meghirdetett alkotmányozó nemzetgyűlés mellett tüntetett.
„A felhívás a fiatalságnak szól, függetlenül a hitüktől, a politikai helyzetüktől. Jöjjenek, és csatlakozzanak ehhez hatalmas választási harchoz. Folytassuk az alkotmánnyal a kezünkben, teljes demokráciában a választások felé, egy részvételi választásig” – fogalmazott egy kormánypárti tüntető, Ángelo Rivas.
Az utcai összecsapásokban két hónap alatt több mint hatvan ember vesztette életét. Nicolás Maduro az ellenzék többszöri felszólítására sem hajlandó előre hozott választást tartani, noha hatalma meggyengült. Helyette alkotmányozó nemzetgyűlést hirdetett meg, hogy módosítsa az ország alaptörvényét.
