Pride vagy pelenkaparádé – Szivárvány helyett pelenka

1. „A pride a szeretetről szól” – Vagy mégsem?

Kezdjük a slágerrel: „A pride a szeretet ünnepe.” Ez olyan szépen hangzik, hogy az ember szinte látja a rózsaszín szívecskéket lebegni a levegőben, miközben elmorzsol egy "szeretet könnycseppet" a szeme sarkában. De álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést: mi is a szeretet? A pszichológia és a biológia szerint a szeretet nem csak egy szubjektív érzés, hanem egy evolúciós mechanizmus, amely az emberi faj túlélését szolgálja. Gondoljunk bele: a kötődés, az önzetlenség, a családi egység mind olyan „termékek”, amelyeket évmilliók alatt csiszolt ki a természet, hogy legyen holnap is ember a Földön. A szeretet a másik VALÓDI javának az akarása és itt nem pénzére és a kocsijára gondoltam.

Most nézzük a pride-ot. A felvonulásokon gyakran látunk extravagáns öltözékeket, hangos zenét, és egyfajta „mindent szabad” üzenetet. De vajon ez tényleg a szeretet mélységéről szól, vagy inkább egy performanszról, ami az egyéni kifejezésre és a lázadásra fókuszál? Ha a szeretet a másikért való felelősségvállalásról, az élet továbbadásáról és a közösség építéséről szól – ahogy azt az életszagú konzervatív szemlélet vallja –, akkor a pride inkább egy önző, öncélú bulinak tűnik, mintsem a szeretet himnuszának. Persze, bulizni jó, de ne hívjuk esküvőnek a házibulit!

2. „Aki ellenzi a pride-ot, az nem ember” – Na, ezt bontsuk le!

Ez az érv valójában olyan, mint egy aljas szándékkal ledobott érzelmi atombomba: ha nem tapsolsz a pride-nak, és nem rázod a hátsódat az asztalon, akkor egy embertelen szörny vagy, akinek a pincéjében valószínűleg középkori kínzóeszközök is porosodnak. De álljunk meg egy percre, és nézzük meg a számokat – mert a tudomány nem hazudik, ellentétben az érzelmekre ható szlogenekkel.

Egy 2022-es Pew Research felmérés szerint a világ népességének a nagyobbik része nem támogatja az LMBTQ-agendát, különösen a nyilvános felvonulásokat. Ez azt jelenti, hogy milliárdok „nem emberek”? Vagy talán csak másképp látják az életet? A konzervatívok például azt mondják: az élet szentsége, a család, mint a társadalom alapköve, és a természet rendje nem elavult dogmák, hanem biológiai és szociológiai tények. Az emberi DNS-ben kódolt szaporodási ösztön nem „homofóbia”, hanem a fajfenntartás alapja. Ha ezt valaki nem látja „szeretetteljesnek”, az nem azt jelenti, hogy a másik embertelen – csak más lencsén keresztül nézi a világot.

És itt jön a humor: ha az emberiség nagyobbik fele „nem ember”, mert nem ujjong a pride-ért, akkor vajon ki marad, hogy tapsoljon? A delfinek? Ők amúgy is elég liberálisnak tűnnek, mindig mosolyognak, de meglehetősen intelligensek és ha rajtuk múlik nem halnak ki.

3. Tudományos adalék: Miért nem a pride az élet bajnoka?

Most egy kis tudomány, egyszerűen. A konzervatív szemlélet azt vallja, hogy az élet támogatása a legfontosabb érték. Nézzük meg a demográfiai adatokat: az ENSZ 2023-as jelentése szerint a fejlett országokban a születési ráta zuhan (pl. Európa 1,5 gyerek/nő, miközben a fenntarthatósághoz 2,1 kell). Eközben a pride mozgalom – bár nem tiltja a gyerekvállalást – nem is igazán promotálja a hagyományos családot, ami a népesség fenntartásának motorja.

Humorosnak tűnó példa: ha mindenki a pride szellemében „önmegvalósít” ahelyett, hogy pelenkát cserélne, akkor 50 év múlva ki fogja kifizetni a nyugdíjunkat? A robotok? Vagy a szivárványos zászlókat lengető AI-k? A konzervatívok szerint az életet a család tartja fenn, nem a felvonulások – és ezt az evolúció is aláírja, hiszen a gének továbbadása nélkül ma nem lennénk itt, hogy erről vitatkozzunk. Az aberrációk terjesztői életidegen tévtanításokat hirdetnek és teljesen világos az is, hogy nem a személy hangulata dönti el, hogy ma, vagy máskor milyen neműnek vallja magát.

4. Retorikai csavar: A Pride valóban inkluzív?

„De a pride az elfogadásról szól!” – mondják. Rendben, nézzük meg pszichológiailag. Ha te nem vonulsz fel, vagy nem értesz egyet, akkor kapsz egy „intoleráns” bélyeget, és kész. Ez az elfogadás? Ez inkább egy ultimátum: „Fogadj el minket, vagy eltörlünk!” A konzervatívok ezzel szemben azt mondják: tisztelet jár mindenkinek, de nem kell minden életformát egyformán ünnepelni. Az, hogy nem tapsolok a te bulidnak, nem jelenti, hogy utállak – csak azt, hogy nekem más a ritmusom. Nem rázom a hátsómat az asztalon a flitteres álpróféták zenéjére, csak csendben pelenkákat dobálok, mint egy nindzsa nekem ez a szupererőm.

Képzeld el ezt egy családi vacsorán: ha a veganizmusodat tisztelem, de nem dobom el a rántott húst, akkor az már intolerancia? A Pride-hívők néha úgy viselkednek, mintha a szivárványos torta lenne az egyetlen desszert, amit szabad szeretni – pedig a világ egy cukrászda, tele jobb választékkal.

5. Záró gondolat: Az igazi szeretet nem parádézik

Végül egy kis filozófia, egyszerűen: az igazi szeretet nem harsány, nem követel figyelmet, és nem bünteti azt, aki mást gondol. A konzervatív szemlélet szerint az élet és a szeretet a csendes, kitartó munkában van: egy családban, egy közösségben, egy generációkat összekötő láncban. A pride lehet színes és hangos, de vajon hány gyereket ringat el este, hány idős embert ápol, hány közösséget épít hosszú távon?

Szóval, kedves Olvasó, ha legközelebb azt hallod, hogy „a Pride a szeretet”, vagy „ha ellenzed, nem vagy ember”, csak mosolyogj, és kérdezd meg: „Akkor az emberiség több, mint a fele miért nem kapott meghívót a buliba?” A konzervatívok nem szívtelenek – csak mást tartanak értéknek. És ha ez nem szeretet, akkor mi az?

A szeretet nem diszkógömb alatt születik. Az élet valódi bajnokai nem tangában rázzák a hátsójukat, hanem pelust cserélnek, ezernyi áldozatot hoztak és hoznak értünk. Az Isten áldja meg őket érte és jó egészséget kívánok. Köszönöm szépen.

Forrás: Szerző László/ Facebook

Fotó: Canva