Kenyeres Lajos hittanóráról kerekezett haza 1957 februárjában. A tiszavárkonyi plébánosra lesből támadtak rá, puskatussal ütlegelték, végül agyonlőtték.
„A gáton elébe álltak, megállították, inzultálták, és végül, gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy kivégezték, mert hátulról tarkón lőtték. Kerékpárját a Tiszába dobták, őt is beledobták a Tiszába, s milyen érdekes az élet, hogy pontosan azon a napon, amikor őt kivégezték, rá egy évre felvetette a víz” – mondta Ratnik Ferenc tiszavárkonyi plébános.
A plébános igazságszerető ember hírében állt. Az 1956-os forradalmat követő megtorlások ellen levélben tiltakozott az akkori szovjet nagykövetnél, Andropovnál, akiből később pártfőtitkár lett.
„Emléket állítunk egy mártírhalált halt római katolikus papnak, aki távol volt ugyan a barikádoktól és a géppuskatűztől, mégis '56 hősévé vált. Hőse lett annak a forradalomnak, amely két hétre megdöntötte a világ legnagyobb elnyomógépezetét, és felnyitotta a szabad világ szemét” – fogalmazott Bene Ildikó, fideszes országgyűlési képviselő.
Kenyeres Lajos unokahúga hálás a tiszavárkonyiaknak, amiért a diktatúra évtizedeiben is őrizték vértanú nagybátyja emlékét.
„Valami felemelő érzés, úgyhogy nagyon köszönöm mindenkinek, hogy így emlékükbe tartják, mert megérdemli. Mert nagyszerű ember volt. Úgy is, mint pap, úgy is, mint ember” – mondta Kocsis Józsefné Sinka Erzsébet.
A Váci Egyházmegye kezdeményezi Kenyeres Lajos boldoggá avatását.
