A nyugati médiában sokkal több szó esik az Európai Unió külső határain megjelenő migránsokról és menekültekről, azonban ők a szíriai háború miatt otthonukat elhagyó embereknek alig a negyede. Az ENSZ adatai szerint a Szíriával szomszédos Törökországba közel 3 millió, Libanonba 2,2 millió, Jordániába 1,2 millió szír ment át. A menekültválság rendkívül nagy terheket ró ezekre az államokra, különösen Libanonra: az eredetileg 4,5 milliós ország lakosságának már mintegy 35 százaléka szír menekült. De még a két másiknál jóval népesebb Törökország is a népesség közel 4 százalékának megfelelő szíriait engedett be. A héten három Közel-Kelet-szakértőt is megkérdeztünk, hogyan tudja kezelni a nyomást ez a három ország, és mire számíthatnak az ott élő menekültek.
A szíriai háború 2011-es kitörése óta Törökország fogadta be a legtöbb szír menekültet. Összesen 2 millió 900 ezer embert regisztráltak, de a nem regisztráltakkal együtt 3 millióan lehetnek – így most Törökországban a lakosság 3-4 százalékát csak ők adják.
Egeresi Zoltán Törökország-kutató, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa úgy fogalmazott, a szíriai háború kezdete óta eltelt hat évben változott a török menekültpolitika. Véleménye szerint „az első 1-2 évben Törökország nagyvonalúan igyekezett ellátni mindenkit. Meghirdette a nyitott kapuk politikáját és igyekezett mindenkit menekülttáborokba elhelyezni – mivel magát a konfliktust egy rövid ideig tartó háborúnak, a menekültkérdést pedig időleges problémának tekintették.”
Brüsszel nyomására szigorítottak
Ahogy azonban a háború elhúzódott, a török tábori kapacitások elérték a maximumot, s ezt később a kormány már nem bővítette, így a 2014-es állapotokhoz hasonlóan mintegy 250 ezer ember él táborokban jelenleg is. Ma már a szíriai menekültek több mint 90 százaléka táborokon kívül, kisebb-nagyobb városokban él.
A helyzetük megértéséhez fontos látni, hogy mivel Ankara a menekültekről szóló 1951-es genfi konvenciót területi limitációval írta alá (csak az Európából érkezők kaphatnak menekültstátuszt), ezért jogilag nem is számítanak menekültnek. A jogi helyzetük rendezésére 2013/14-ben egy úgynevezett „ideiglenes védelmi státuszt” kaptak, amely nem adja meg a menekültstátuszt, de garantálja, hogy nem toloncolják ki őket, illetve orvosi ellátás is jár vele, ugyanakkor a törvény rögzíti, hogy nem kaphatnak török állampolgárságot.
„A szíriaiakra vonatkozó menekültpolitika az EU-megállapodás óta is változik: egyre inkább zártabbá vált, megnehezült a szíriaiak bejutása, szigorúbb határellenőrzést vezettek be, vízumkényszert vezettek be Szíria felé (aki nem szárazföldi úton érkezik)” – mondta Egeresi Zoltán. Állítása szerint az EU és Törökország nyilatkozatának egyértelműen az illegális (illetve ahogy az EU nevezi, irreguláris, azaz szabályozatlan) migráció megállítása. A tavalyi Erdogan–Merkel megállapodás után az Európa felé irányuló irreguláris migráció is 80-90 százalékkal csökkent.
Ellenálltak Erdogannak
Bár a közel 4 százaléknyi szír megterheli a török ellátórendszer, Egeresi Zoltán szerin a menekültellenesség nem jellemző a politikusok vagy a lakosság között: „Távolságtartás mindenképp van, a nyelvi különbség miatt sem mondható, hogy kulturálisan azonosnak tekintenék a szíreket. De Törökországban alapvetően befogadóan és fegyelmezetten viszonyulnak a menekültekhez, komoly politikai vita nem alakult ki arról, hogy befogadják-e a menekülteket, a török pártok minimálisan veszik elő csak ezt a kérdést. Politikai tartalma is van a befogadásnak: Aszaddal szemben áll a török kormány, amelynek kötelessége befogadni a menekülőket” – mondta.
Hozzátette, Törökország bár célpontja volt az Iszlám Állam terroristáinak, a közbeszédben ezt nem kötik össze a szír menedékkérőkkel – már csak azért sem, mert az ilyen terrorcselekmények elkövetői döntő részben nem szíriaiak, hanem török, kaukázusi és közép-ázsiai muszlimok voltak.
Egeresi szerint az EU-s pénzeknek is szerepe van abban, hogy javul a szíriaiak helyzete. Ezeket a pénzeket az EU által ellenőrzött pályázati rendszerben osztják szét államtól független pályázóknak olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy vagy az élelmiszer-ellátás – ez némileg tehermentesíti a török ellátó szervezeteket. (Az EU humanitárius poltikájáról, amelynek nem titkolt célja, hogy a menekültek inkább az első biztonságos országokban maradjanak, ne induljanak ellenőrizetlenül nyugat felé, itt írtunk: Hogyan képzeli Brüsszel a menekültválság kezelését? )
„Integrációs folyamatot láthatunk – amelyet a kormányzat a harmonizáció szóval fed el –, de ennek ellenére nem cél, hogy a szíriai menekültek Törökországban maradjanak, még akkor is, ha a következő években nem is hagyják el az országot, s többen még a szíriai konfliktus vége után is Anatóliában folytatják életüket. A menekültek hosszú távú ottmaradásnak azonban nincs támogatottsága a társadalom vagy a politika oldaláról. Amikor Erdogan felvetette, hogy egy részüknek adni kéne állampolgárságot, a társadalom jelentős része, sőt, saját pártja is ellenállt ennek az ötletnek, és le is került a napirendről a téma” – mondta Egresi Zoltán. Emiatt egyelőre az integrációt jelentős mértékben megkönnyítő állampolgárságot sem kaphatnak, még azok sem, akik a háború alatt születtek Törökországban. „Hosszú távon hazatelepülés a cél. Erre jó példa az Észak-Szíriában, a törökök által elfoglalt terület: ennek újjáépítésében Törökország is részt vesz, rendőröket képeznek ki és támogatják a hazatérőket.”
A palesztin példa
A Libanonba menekült szírekről nemrég az Átlátszó készített riportot. Mint írják, a példátlan menekülthullám (a menekültválság előtt 4,5 milliós Libanon népessége a menedékkérőkkel együtt 6 milliósra duzzadt) igencsak megviseli az ellátórendszereket, köztük az orvosi ellátóhálózatot, a víz- és áramszolgáltatást. A menedékkérők lakhatása sem megoldott kérdés, a kormány ugyanis menekülttáborokat sem jelölt ki, így sokan véletlenszerűen vernek sátrat.
Libanonban sokan tartanak attól, hogy a szír menekültek is állandó lakosokká válhatnak. Régebben a palesztin menekülteket telepítették le kijelölt táborokba, ezek mostanra már városrészek lettek. (Jelenleg 450 ezer, az ország összlakosságának 10 százalékát kitevő menekültstátuszú palesztin él Libanonban, akik nagyrészt már az eredeti menekülteknek unokái, ennek ellenére továbbra is a menekültjogot tartják rájuk érvényesnek Libanonban.
Ezzel együtt, írja az Átlátszó, nem jellemző Libanonban a menekültellenesség. Azt később a Hír TV-nek nyilatkozó Közel-Kelet-szakértő is megerősítette. Ennél többen panaszkodnak viszont megalázó bánásmódra a hatóságok részéről. A libanoni kormány ugyan 2015-ben egy időre lezárta a határt, ez nem igazán volt túl hatékony a szomszédból érkező menekültek ellen, csupán az embercsempészet virágzott fel. Az UNHCR kérésére pedig azóta sem regisztrálják a menekülteket, ami azt jelenti, hogy – mivel szíriai papírjaik a háború hat éve alatt lejártak – sokan nem rendelkeznek semmilyen érvényes személyes dokumentummal. Akinek pedig ilyen nincs, azt elvileg ki is utasíthatják.
Történelmi kapcsolat
„Szíria és Libanon között különleges történelmi, hagyományos kapcsolat van” – mondta a Hír TV online-nak Nagyné Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértő – „A mai napig nagyon szorosak a kulturális kötelékek a két ország között, de a családi kötődések sem ritkák”.
Libanon és Szíria az Oszmán Birodalom szorosan összefüggő részei voltak. Az első világháborút követően a Népszövetség égisze alatt mindkettő francia mandátumterület volt, melynek keretében a maronita keresztény többség által lakott terület Libanoni Köztársaság néven jött létre, ún. felekezeti államként, amelyben az államfő ma is a maronita keresztények közül kerül ki.
Hozzátette, a Közel-Keleten a menekültek nem új jelenség, minden államban tartósan vagy átmenetileg nagy számban élnek menekültek – palesztinok, irakiak, kurdok és jelenleg szíriaiak. Szíria maga is fogadott be korábban menekülteket, palesztinokat, libanoniakat, de irakiakat is. Most a szíriai menekültek, akiknek számát mintegy 5 millióra becsülik, elsősorban Libanonban, Jordániában és Törökországban élnek, illetve próbálnak meg új életet kialakítani. Csak Libanonba, melynek lakossága négy és fél millió, több mint egymillió szíriai menekült érkezett. „Törökországban pedig 2015-ben például az új törökországi vállalkozások egyharmadát szírek jegyezték be”. De azt is meg kell jegyezni, hogy magán Szírián belül is mintegy 8-10 millióan vannak otthonuktól távol.
„Jobb a békesség”
Sayfo Omar Közel-Kelet-szakértő és publicista szintén arról beszélt, hogy a nagy népmozgások megszokottabbnak számítanak a régióban. Izrael alapítása után, a ’67-es háború, a libanoni polgárháború, majd később a 2003-as iraki háború során is nagyszámú menekült és migráns ment át más arab országokba, az utóbbi miatt 1,5 millióan éppen Szíriában kerestek menedéket. Szerinte ugyanakkor nem lehet a háborús menekültek európai értelemben vett integrációjáról beszélni.
A befogadó országok társadalmai fiatalok, így nincs égető szükségük friss munkaerőre. Emellett – noha a menekültek és a befogadóik kultúrája hasonló, az európainál merevebb társadalmi struktúrák nem segítik az integrációt. Inkább arról van szó, mondta, hogy teljesen más helyzet, amikor távolról érkeznek menekültek, és amikor a szomszédban van háború. A közel-keleti kormányok és társadalmak elfogadták a realitásokat és igyekeznek átvészelni a menekülthullám következményeit. „Egy ilyen labilis régióban a béke nagy érték. Sokan tartanak attól Jordániában, Törökországban de leginkább Libanonban, hogy a szíriai konfliktus náluk is társadalmi feszültségeket szül, melyek eredményeként akár a fegyverek is eldörrenhetnek.”
Nem lesznek állampolgárok
Erre példaként említette a libanoni polgárháborút: az 1975-ben kirobbant konfliktus alapja éppen az volt, hogy Libanon befogadta a palesztin menekülteket, amit az akkori keresztény és szunnita elit ellenzett. Sayfo Omar szerint azonban a szír háború menekültjei nem lesznek soha jordán vagy libanoni állampolgárok, hosszabb távon a befogadó államok inkább azzal számolnak, hogy idővel haza tudják őket küldeni Szíriába.
Ez szerinte nem okozna problémát akkor sem, ha az Aszad-rezsim meg tudja szilárdítani a hatalmát. „A szíriai konfliktus nem elsősorban vallási jellegű. Bár Aszad maga alevita, támogatóinak és ellenfeleinek a többsége is szunnita, ahogy a menekülteknek is. Ha a rezsim általános amnesztiát hirdet és azt be is tartja, a menekültek hazatérhetnek. Emiatt más a helyzet, mint amikor a palesztinoknak kellett elhagyniuk az izraeli területeket. Akkor a palesztinok visszatérését megakadályozták, a szíriai rezsimnek, megfelelő megállapodások esetén viszont nem lenne gondja a többségében szunnita arab menekültek hazatérésével” – mondta. Emiatt Sayfo Omar szerint kevés esély van arra, hogy a Közel-Kelet országaiban a Libanonban élő, generációk óta menekültstátuszú palesztinokhoz hasonló szír enklávék jöjjenek létre.
