Kimaradunk az új közép-európai tengelyből

Érdekes külpolitikai párhuzam vonható le a lengyel és a magyar kormány lépései között: miközben Orbán Viktor levélben kérte az uniótól, hogy járuljanak hozzá a magyar határvédelem költségeihez, addig a napokban Beata Szydlo lengyel miniszterelnök Németországtól követelt kártérítést a világháború alatt történtekért. A két ügyben közös, hogy külpolitikai célok helyett sokkalta inkább a magyar és a lengyel kormánypártok belpolitikai céljait szolgálják – állapította meg Dési András. A külpolitikai elemző ugyanakkor emlékeztetett, a Kaczynski-érában egy újra és újra felvetülő téma a világháborús kártérítés: „ennek most vélhetően a német választások lehet az apropója, így próbálnak a lengyelek odaszúrni Merkel kampányának.” A szakember hozzátette, a kártérítési követelés teljesen irreális, hiszen egyrészt Németország már bocsánatot kért és fizetett is jóvátételt a Harmadik Birodalom tetteiért, másfelől pedig ha történelmileg nem is, de a nemzetközi jog tekintetében az államok már régen lezárták a kérdést.

„Ezek a tények ugyanakkor nem érdekesek a politikai kommunikációban, a hangzatos kijelentésekkel újabb voksokat lehet gyűjteni” – vázolta Dési, aki szerint ugyanilyen jól hangzik Orbán Viktor követelése is, ám annak kapcsán is felmerül ellentmondás. Az például nem igaz, hogy az EU eddig nem járult volna hozzá a magyar határvédelem kiadásaihoz: „az unió mindig is támogatta a határvédelmet, eddig is érkeztek ilyen jellegű támogatások Magyarországra, ám az igaz, hogy a költségek javát eddig a hazai költségvetésből, azaz adófizetői pénzekből fedezték.”

A külpolitikai pávatánc nem új keletű az Orbán-kormánynál – emlékeztetett –, többször is előfordult, hogy mást mondtak itthon és mást Brüsszelben. „Ez a követelés is jól hangzik, hét hónap van a választásokig, kezd felpörögni a kampány. A lépéssel például új szintre lehet emelni az EU-szidást és folytatni az eddigi gyűlöletkampányt.”

Hosszabb távon isszuk a levét

Ha a lengyel–magyar barátságnak rövidtávú hatásai nem is lesznek hazánkra az európai politikai térben, hosszabb távon igen káros lehet a két ország politikai együttműködése. Emellett Dési emlékeztetett, bár valóban számos diplomáciai egyeztetés zajlik a két ország között, azért nem akkora a lengyel–magyar összetartás, mint amit kommunikálnak: „például Orbán Viktor Donald Tuskot szavazta meg az Európai Tanács elnökének a szintén lengyel, ám kormánypárti Jacek Saryusz-Wolski ellenében. Akkoriban Kaczynski és a lengyel vezetés igen erősen bírálta Orbán Viktort, aki nem akart szembemenni az európai többség akaratával.”

A szankciók tekintetében pedig az elemző nem számít rövidtávú megoldásokra, szerinte a lengyel–magyar-tengelyt majd akkor fogják büntetni, amikor újraosztják az EU-s forrásokat: „figyelembe veszik, ki szolidáris, ki követi az európai irányvonalat. Ilyen szempontból egyik említett államnak sem jó a megítélése.”

Átrendeződött a térkép

Lengyelország és Magyarország együttműködése azért ilyen látványos, mert a felek rájöttek: „egyedül maradtak az unióban, csak egymásra számíthatnak” – jelentette ki Dési, aki szerint a lengyelek helyzetét az is nehezíti, hogy a térségben egy új középhatalom emelkedett fel, Ausztria. „Az osztrákok lényegében Lengyelország vetélytársai a térségben, és a jelek szerint a cseheket és a szlovákokat is sikerül maguk mellé állítaniuk, mert ők is reálpolitikát folytatnak, és nem akarnak az EU perifériájára kerülni. Robert Fico is szokott meredek dolgokat mondani, de Szlovákia az eurózóna tagja, és azt akarja, hogy ez így is maradjon” – mondta az elemző, aki azt is hangsúlyozta, hogy Ausztriát hallgatólagosan Németország is támogatja törekvéseiben, illetve Franciaország is rendre együttműködik az osztrákokkal.

Az új tengely kialakulását remekül példázza Emmanuel Macron legutóbbi, a térségben tett körútja. A francia elnök ugyanis látványosan elkerülte Magyarországot és Lengyelországot, miközben Bulgáriában és Romániában is tiszteletét tette. Emellett az is jelzésértékű, hogy Macron a V4-ek helyett a slavkovi országokkal egyeztetett, ennek a csoportnak a tagjai Ausztria, Csehország és Szlovákia is, ellenben Magyarország és Lengyelország nem.