NapindítóHíradóVezércikkPaláverBayer ShowLáncreakcióRadarMonitorKommentHírFM
HírTvAdattár A Hír TV belföldi hírei
Nincs sok értelme a vagyonnyilatkozati színjátéknak

Nincs sok értelme a vagyonnyilatkozati színjátéknak

A rendszer lényege a nyugati, működő demokráciákban az, hogy a választók betekintést nyerhessenek abba, az általuk megválasztott politikusok miként gazdálkodnak a közpénzzel. Ez Magyarországon nem működik, számos lehetőségük van a politikusoknak a trükközésre. A titkolózás nem jár komolyabb következményekkel.

  • 2017. szeptember 18., hétfő 17:38
Vágólapra másolva!

A jelenlegi formájában nem sok értelme van a kötelező képviselői vagyonbevallásoknak – egy politikai elemző szerint. Kiss Ambrus a Hír TV online-nak arról beszélt, a rendszer lényege a nyugati, működő demokráciákban az, hogy a választók betekintést nyerhessenek abba, hogy az általuk megválasztott politikusok miként gazdálkodnak a közpénzzel – hiszen lényegében fizetésüket abból kapják –, és a vagyonukkal. „Ha a politikus hibázik vagy trükközni próbál, akkor elveszíti az emberek bizalmát, és nem választják meg újra. Egy működő demokráciában így megy ez” – jelentette ki a Policy Agenda munkatársa.

Ugyanakkor Magyarországon semmilyen demokratikus következménye nincs a vagyonnyilatkozati botrányoknak, a szavazókat nem ezek a kérdések izgatják, nem érzékenyek a témára. Kiss úgy látja, nem jó megoldás jogi retorziókat alkalmazni a képviselői vagyonbevallások hibáinak orvoslására: „nagyon sok lenne a kiskapu. Családi cégek, ismerősi kölcsönök, és még számtalan olyan megoldás létezik, amely miatt problémás az átláthatóság.” Ehelyett inkább a választói hozzáálláson kellene megpróbálni változtatni arra rávilágítva, hogy milyen fontos szempont egy-egy politkus részéről az őszinteség.

Másik fontos újítás lehetne a skandináv modell bevezetése, ahol nem csupán a politikusok, hanem az egész társadalom adóbevallása nyilvános, és visszakövethető, így ott nagyjából mindenkinek evidens, hogy transzparensen kell kezelni a pénzügyeket, és transzparensen kell élni. „Végső soron mindenkinek az érdeke, hogy rendben fizessék az adókat, hiszen az ezekből származó bevételekből finanszírozzák az államot, és mindenki javát szolgálják” – mondta Kiss.

A lényeg az átláthatóság. Ahogyan a szakértő is utalt arra, az ilyen politikusi vagyonbevallások lényege gyakorlatilag az, hogy tiszta képet kapjunk a nép által megválasztott képviselők vagyoni helyzetéről. Pontosan lehessen követni, hogy kinek mekkora vagyona volt pályája elején, és aktuálisan mennyije van, milyen ütemben gazdagodott. Amennyiben egy politikus nagyobb ütemben gazdagodik, mint azt a legális és bevallott jövedelmei lehetővé tennék, akkor vélhetően korrupció útján tesz szert javakra, így pedig előfordulhat, hogy döntései nem a választók, hanem az őt javadalmazók érdekeit szolgálják.

A jelenlegi magyar rendszer azonban több okból is alkalmatlan arra, hogy azzal leellenőrizhessük a politikusaink feddhetetlenségét, így pedig, ahogy Kiss Ambrus is kiemelte, nem sok értelme van az egésznek.

Tartoznak, na de kinek?

Az egyik legnagyobb probléma az adósságok feltüntetésével van. A képviselőknek csupán annyit kell beírniuk a vagyonbevallásukba, hogy mekkora összeggel tartoznak, és kinek. Azaz, azt pontosan nem kell megadni, kitől kapott kölcsön az adott honatya, elég annyit feltüntetni, hogy banknak vagy magánszemélynek tartozik-e. Az titok marad, hogy kitől és milyen feltételek mellett vettek fel hitelt a politikusok, ami igencsak visszás lehet.

Erre az egyik legjobb példa a Postabank-botrány volt a kilencvenes években. 1999-ben a Világgazdaság derítette ki, hogy Princz Gábor vezetése alatt létezett egy úgynevezett VIP-lista a pénzintézetnél, az ezen szereplők pedig elég komoly kedvezményeket kaptak a banknál. Az akkori sajtóhírek szerint több mint 1,3 milliárd forintnyi előnyös kamatozású betétet osztottak ki, illetve csaknem 650 milliónyi VIP-hitelt utalhattak ki. Utóbbiakról nem volt szabályos nyilvántartás, és ezekről állítólag maga Princz döntött. Így kaphatott kedvezményes hitelt több akkori miniszter és politikus is.

Az sem sokkalta veszélytelenebb, ha valaki magánszemélyeknek tartozik. Ezekben az esetekben sem tudni, hogy az adott politikusnak ki adott hitelt, milyen feltételekkel. Ennek ellenére a tavalyi évre vonatkozó vagyonbevallások között is szép számmal találhatunk magánszemélytől felvett kölcsönöket.

Ilyen például Rogán Antal propagandaminiszter, aki valóságos adósságcsapdába került. Ugyanis mialatt bevételei csaknem megötszöröződtek – hiszen képviselői alapilletménye mellé már járt neki a havi 1,1 milliós miniszteri fizetés is – megtakarításai csökkentek, és a 2014-ben még 30 milliós, 2015-ben 28,8 milliós, 2016-ban pedig 27,7 milliós banki hitelét csak úgy tudja apránként törleszteni, hogy magánszemélyektől folyamatosan egyre nagyobb baráti kölcsönöket kap. Tavaly például már 18,2 millióval tartozott magánszemélyeknek.

Fordítva is működik a szisztéma, Pintér Sándor belügyminiszternek ugyanis elég komoly kintlévőségei vannak, amelyeket nem igyekszik behajtani. Legalábbis erről árulkodik, hogy a tárcavezető még tavaly sem kapta meg a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. eladása után járó 500 millió forintját, és emellett baráti, családi kölcsönként bevallott mínusz 590 millió forintot is. Természetesen ebben az esetben sem nyilvános, hogy Pintér kinek és milyen feltételekkel adott kölcsönt. Eközben saját megtakarításai csökkentek, de legalább 1995-ben örökölt Wartburgja még mindig megvan.

Lehetetlen küldetés

Ugyan a politikusok családtagjainak is vagyonbevallást kell benyújtaniuk, ezek a dokumentumok nem nyilvánosak. Az Országgyűlésről szóló törvény ugyanis világosan kimondja, hogy ezekbe a családi vagyonbevallásokba csak a mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak abban az esetben, ha aggályok merülnek fel azokkal kapcsolatban.

Tehát gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy történt-e gyanús vagyongyarapodás az egyes képviselői családokban, hiszen ehhez meg kellene nézni az iratokat – amit csak akkor lehet, ha valamilyen gyanús körülményt észlel a bizottság. Sőt, a törvény szerint vizsgálat is csak abban az esetben indulhat, ha valaki „konkrétan megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát”. A probléma ugyanaz, mint az előző esetben, a dokumentumokat mindaddig zártan kezelik, ameddig el nem indul az eljárás, úgyhogy ez előtt lehetetlen bármit is feltárni.

A testület egyébként parlamenti képviselőkből áll, tehát részint azok ellenőrzik a bevallásokat, akik leadják őket. Ennek akarta egyébként elejét venni az LMP az év elején, amikor kezdeményezték, hogy a politikusok vagyoni helyzetét a jövőben az Állami Számvevőszék ellenőrizze. Az ÁSZ mindehhez közhiteles nyilvántartásokat használna arra, hogy megvizsgálja, milyen tulajdonokkal rendelkeznek a politikusok, és miből telhetett nekik arra – tehát a képviselők nem maguknak töltenék ki a vagyonbevallásukat. A témában ötpárti egyeztetés is volt, a javaslatot egyedül a kormánypártok nem támogatták, és az őket az egyeztetésen képviselő Vas Imre azt is megjegyezte, hogy a magyar vagyonnyilatkozati rendszer az egyik legszigorúbb Európában, illetve szerinte hiba kiszervezni a munkát az ÁSZ-nek, hiszen erre van a parlamenti bizottság.

Feledékenység, családi összefogás

A rendszer másik buktatója, hogy akkor sem történik semmi, ha egy képviselő valótlanságot állít a vagyonbevallásában, egyszerűen kijavítja, és el van felejtve a történet – legalábbis a retorziók tekintetében biztosan. Például a múlt héten nem lett semmi következménye annak, hogy a fideszes Farkas Sándor nem írt be 1,5 milliárd forintot, illetve két céget a vagyonbevallásába. Az ügyben Tényi István feljelentést tett, ám az ügyészség megállapította, hogy a politikus nem követett el bűncselekményt. Az indoklás szerint azzal, hogy valótlan összegeket tüntetett fel a vagyonnyilatkozatában, Farkas nem követett el költségvetési csalást, hiszen nem okozott vagyoni hátrányt sem a magyar költségvetés alrendszereinek, sem az Európai Unió pénzalapjainak. Emellett a képviselő magánokiratot sem hamisított, mivel a könyvelője által küldött, rossz számokat írta be. A két cégről pedig egészen egyszerűen megfeledkezett.

Hasonlóan feledékeny volt Rogán Antal, aki korábban csak azt a házrészt írta be a bevallásába, „amelyet használ”, máskor pedig egy tetőteraszt felejtett el beleszámolni lakása alapterületébe. Szijjártó Pétert családi összefogásból vásárolt villája miatt kezdték ki, a miniszter eredetileg 79 millió forintot kapott kölcsön szüleitől, amiből a 2015-ben 15 milliót törlesztett, tavaly viszont egy forintot sem. A Miniszterelnökséget vezető Lázár János pedig kisfia nevére vett szintén családi összefogásból egy nagyjából 70 milliós lakást. Ezt 2014-ben ugyanúgy nem tüntették fel Lázár vagyonnyilatkozatában, mint azt a 20 millió forint értékűre becsült szőlőbirtokot, amit egy évvel korábban vásároltak a gyereknek.

Egyik eset sem járt komolyabb következményekkel.