A biztonságpolitikai szakértő először az EU diplomáciai vezetőjének, Josep Borrellnek a szavaira reflektált, miszerint az ukrajnai háborút néhány hét alatt le lehetne állítani az utánpótlás megszüntetésével. Borrell azt is mondta, ha a fegyverszállítások leállnak, Ukrajna nem fog tudni ellenállni, kénytelen lesz megadni magát, a háború véget ér, de a nagy kérdés, akarja-e ezt egyáltalán Európa? Mindez pedig rímel Macron egy nyilatkozatára, amelyben azon elmélkedik, tényleg kellene-e európai csapatokat küldeni Ukrajnába.
„Ez egy újabb fordulat a Nyugat irányából – reagálta erre Nógrádi. – Mindenki számára egyértelművé vált, hogy bármennyire fegyvert is adnak Ukrajnának, nem tud győzni, nincs meg hozzá a képessége, és nincs hozzá elég embere. Senki nem tudja megmondani, mennyi jelenleg Ukrajna lakossága. Azt mondják, az ukrán férfiak tizenöt százaléka van a hadseregben, és mindenhonnan külföldről az ott élő ukránokat kérik vissza. Egyetlenegy ország gondolja, hogy a nála élő huszonkilencezer ukrán katonaköteles férfit hajlandó visszaszállítani; ez Litvánia. A lengyelek óvatosak, a németek kerek perec nemet mondtak, még akkor is, ha ma a felnőtt ukránoknak Németországban húsz százaléka dolgozik, nyolcvan nem.
Vagyis a Nyugat rájött, hogy a fegyver kevés, ide élőerő kell, csakhogy ez a háború eszkalációja. Ez egy óriási lépés a világháború felé.”
David Cameron kijevi, majd lembergi látogatásáráról is szó esett, ahol is a brit politikus kizárta annak a lehetőségét, hogy a NATO katonákat küldjön Ukrajnába, mondván, ez veszélyes eszkaláció lenne, arról nem is beszélve, hogy Nagy-Britannia megtette, amit lehet: hatvanezer ukrán katonát képzett ki, illetve új brit fegyverszállítási csomagot jelentett be. Nógrádi szerint Cameron a nagy-britanniai választások miatt kényszerült erre a lépésre. Mivel jelenleg a Munkáspárt áll győzelemre, ha „ő belemegy abba, hogy katonákat küld Ukrajnába, még többen fordulnak ellene, a veresége így katasztrofális lenne”.
A teljes cikka Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Facebook
