A helytartónak rossz napja van. Amiből következik, hogy minden normális embernek fölöttébb jó napja van. A helytartónak mennie kell. Egészen pontosan fogalmazva, s a pontos fogalmazásba belesűrítve minden érzelmünket is: a helytartónak el kell takarodnia.
Ennyi volt, Pressman.
Vége van.
Ideje előkotornod a nagy vulkánfíber bőröndöt a rumliszobából. A kis feleséged is kezdheti összepakolni a piperecuccokat. Mentek innen. Vége van. Ennyi volt.
A helytartó tökéletesen képviselte és szimbolizálta mindazt, amit a deep state, a cancel culture, a woke, az LMBTQ és az összes többi elmebaj jelent. Éppen ezért küldték ide. Éppen ide, Magyarországra, a normalitás egyik utolsó kis szigetére. Ide küldték, ide küldte a demokrata adminisztráció, a deep state, a cuki kis feleségével együtt, hogy érezzük a törődést.
Megérkezett a helytartó, és tette a dolgát. Soha előtte nem volt ennyire egyértelmű, ennyire impertinens, ennyire bicskanyitogató, ennyire elviselhetetlen a deep state beavatkozása országunk belügyeibe.
A helytartó ténykedése, egész lénye tagadása volt mindannak, amiről a nagyköveti pozíció írott és íratlan szabályai szólnak.
És ennek most vége.
Pressman eltakarodik.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
