
Az icsikavai állatkert legkisebb lakója, Punch, bebizonyította, hogy az életösztön még a legmélyebb magányon is áttör. A kis japán makákó története, akit anyja a hőség és a tapasztalatlanság miatt elutasított, egy plüssorangután karjaiban kapott új esélyt. A beilleszkedés folyamata ugyan rögös volt, de a közösségi média figyelme mellett az elutasított majomkölyök története mára a remény globális szimbólumává vált.
A kis japán makákó, Punch sorsa rávilágít az állatvilág rideg törvényeire és a gondoskodás biológiai kényszerére. Miután anyja elhagyta, a kölyök számára egy plüssorangután jelentette az egyetlen fizikai kapaszkodót, amely pótolta az anyai szőrzet biztonságát. Az icsikavai állatkert szakemberei tudatosan választották a hosszú szőrű figurát, hogy segítsék a kölyök izmainak fejlődését és a beilleszkedés pszichológiai folyamatát. A közösségi média vírusként terjedő felvételei nyomán az elutasított majomkölyök története globális üzletággá is vált: a korábban filléres játék ára a másodlagos piacon az egekbe szökött.
Olyan ez, mint amikor egy gyereknek a kopott rongyicája jelenti az egész világot a sötétben; Punch számára ez a plüss nem csupán játék, hanem a túlélés záloga volt a csapat rideg hierarchiájában. Mára a felnőtt egyedek is védelmezik a kis „sztárt”, aki egyre többször meri elengedni műszálas pótmamáját, hogy végre valódi közösségre találjon.