A kis japán makákó, Punch sorsa rávilágít az állatvilág rideg törvényeire és a gondoskodás biológiai kényszerére. Miután anyja elhagyta, a kölyök számára egy plüssorangután jelentette az egyetlen fizikai kapaszkodót, amely pótolta az anyai szőrzet biztonságát. Az icsikavai állatkert szakemberei tudatosan választották a hosszú szőrű figurát, hogy segítsék a kölyök izmainak fejlődését és a beilleszkedés pszichológiai folyamatát. A közösségi média vírusként terjedő felvételei nyomán az elutasított majomkölyök története globális üzletággá is vált: a korábban filléres játék ára a másodlagos piacon az egekbe szökött.
Olyan ez, mint amikor egy gyereknek a kopott rongyicája jelenti az egész világot a sötétben; Punch számára ez a plüss nem csupán játék, hanem a túlélés záloga volt a csapat rideg hierarchiájában. Mára a felnőtt egyedek is védelmezik a kis „sztárt”, aki egyre többször meri elengedni műszálas pótmamáját, hogy végre valódi közösségre találjon.
