Mutatjuk, hogyan lett a dupla családi pótlékból és a gazdasági csodából 300 milliárdos megszorítás egyetlen nyár alatt

Sok olvasónk kérdezte tőlünk az elmúlt napokban, hogy pontosan mi is történik a Tisza Párt gazdasági ígéretei és a valóság közötti hasadékban. Hosszú hónapok kampányzaja után összeszedtük a tényeket, kontextusba helyeztük a szlogeneket, és pontról pontra elmagyarázzuk, miért nem jön ki a matek.

  • Hírek
  • 2 órája
  • Frissítve: 1 órája
Vágólapra másolva!

Spoiler: a gazdasági realitás sokkal makacsabb dolog, mint egy jól megvilágított Facebook-videó.

A politikai kampányok természetrajzához tartozik a nagyotmondás. Amikor azonban a színpadi fények kialszanak, mindig a számok döntenek. Tényszerűen nézve az elmúlt időszak eseményeit, négy olyan strukturális anomáliára bukkantunk a párt programjában, amelyeket muszáj közelebbről megvizsgálnunk.

1. A halasztott ígéretek paradoxona Hogy jobban megértsük a helyzetet, menjünk vissza néhány hónapot az időben. A kampány során három fő pilléren nyugodott a gazdasági ajánlat:

Dupla családi pótlék 

Jelentős adócsökkentés

Azonnali, érzékelhető béremelések 

A probléma makrogazdasági szinten ott kezdődik, hogy az államkassza nem egy svédasztal, ahonnan csak a népszerű elemeket lehet leemelni. Jelenleg ott tartunk, hogy ezen ígéretek megvalósulása a jövő ködébe vész. Joggal merül fel a kérdés: a politikai kommunikációban hol húzódik az a vékony határvonal, amikor a „később megcsináljuk” átfordul a „becsaptunk benneteket” kategóriába?

2. A kétharmados szabály új értelmezése az iskolakezdésnél Külön elemzést érdemel a családpolitikai irányvonal. Bár a politikai retorika a teljes körű támogatásról szól, a gyakorlati megvalósítás során a tanköteles gyermekek közel kétharmada – technikai és adminisztratív okokra hivatkozva – egyszerűen kiesett az iskolakezdési támogatásból. Miért fontos ez? Ha ezt a folyamatot dekonstruáljuk, arra kell keresnünk a választ: milyen társadalompolitikai szelekciós elv alapján dől el, hogy melyik gyermek érdemli meg a segítséget, és melyik maradhat az út szélén? A szolidaritás szempontjából ez minimum aggályos.

3. A megszorítás, amit sikernek hívnak Költségvetési szempontból a legnehezebben értelmezhető jelenség a hiány kezelése. Miközben az államadósság felfelé mutató trendet jelez, a háttérben egy 300 milliárd forintos kiigazítás – köznyelven: megszorítás – vált elkerülhetetlenné. A szakértők is csak pislognak, amikor a politikai kommunikáció ezt az egyértelmű gazdasági kudarcot győzelemként próbálja eladni. Racionálisan nézve ez olyan, mintha a süllyedő hajó kapitánya pezsgőt bontana a hídon, mert sikerült találnia egy műanyag vödröt a vízmeregetéshez.

4. A kontextus: a kettős mérce anatómiája Ahhoz, hogy a teljes képet lássuk, végezzünk el egy egyszerű gondolatkísérletet. Képzeljük el, hogy ugyanezt a mérleget – az elmaradó adócsökkentést, a gyerekek kétharmadának kizárását a támogatásból, és a 300 milliárdos elvonást – a politikai ellenfél, jelesül a jobboldal teszi le az asztalra.

Vajon a párt szavazótábora ugyanezzel a megértő türelemmel bólogatna? Vagy egy emberként kiáltanának gazdasági összeomlást? Ha a válasz az utóbbi, akkor fel kell tennünk a legkellemetlenebb kérdést mind közül: miért alkalmaznak ennyire látványos kettős mércét, ha a sajátjaikról van szó?

A valóság megértése bonyolult dolog. Ha te is úgy gondolod, hogy fontos a tények tisztázása a hangzatos szlogenekkel szemben, oszd meg ezt az elemzést, hogy a buborékon kívülre is eljusson a valóság.