A politikai elit anatómiája ritkán mutatkozik meg olyan kristálytiszta cinizmussal, mint amikor a hirdetett transzparencia mögött a reálgazdaság szereplőit egy fojtogató KATA adóemelés kényszeríti térdre. Ez a mesterségesen előidézett egzisztenciális válság, a százezer forintos KATA adó bevezetése már nem holmi költségvetési korrekció, hanem a független egzisztenciák szisztematikus felszámolása. Ám a hatalmi gépezet nem elégszik meg a gazdasági kontrollal: a fizikai és információs térben is szintet léptek, amit egy egészen banális, „Ügyes” fedőnéven futó titkosszolgálati megfigyelés bizonyít. Amikor a védelemhez való alapjogot sárba tipró ügyvéd lehallgatása Magyarországon már csak egy rossz kémfilm szintjén valósul meg, a jogtiprás ténye megkérdőjelezhetetlenné válik. Mindezek felett pedig ott lebeg a sokatmondó brüsszeli csend, amely többet árul el a nemzetközi elit valódi motivációiról, mint ezer aggódó uniós rezolúció. Brüsszel hallgatása az önkényről végérvényesen lerántja a leplet arról a valóságról, hogy a jogállamiság csupán egy zsarolási furkósbot, nem pedig univerzális érték.
Jogtiprás és intézményesített vakság
Emlékezhetünk azokra az időkre, amikor az európai adminisztráció még komplett vizsgálóbizottságokat állított fel, ha a hazai törvénykezésben egy vessző rossz helyre került. Heti rendszerességgel érkeztek a kioktató jelentések. Most viszont csend van. Egy adminisztratív tollvonással földbe döngölt társadalmi réteg és a jogi képviselet szentségének sárbatiprása láttán a brüsszeli gépezet elegánsan átsiklik a részleteken. Bebizonyosodott: amint a saját, hálózatba kötött politikai partnereik kezdik el leépíteni a függetlenség utolsó bástyáit, az uniós intézményrendszer azonnal szelektív vakságban kezd szenvedni. A hazai szuverenista ellenzék megkapta a kilövési engedélyt, az illúziók pedig szertefoszlottak. A rendszer összezárt.
