"Fel kell készülni arra, hogy a klímaváltozás bekövetkezik"
650 ezer éves rekordszintet ért el a légkör széndioxid-koncentrációja. A klímaváltozás évente 160 ezer ember haláláért felelõs. Az ökológiai menekültek száma 2010-ig elérheti az 50 milliót.
A. Z.: Elõbb-utóbb eltalálná.
Zágoni M.: Mi történik, ha egyszer valamelyik megtalálja? Bekerül a Földközi-tenger medencéjébe, ahol a meleg tengerfelszín fölött megerõsödve egy hurrikánnal találkozhatunk a Földközi-tenger medencéjében. Tessék elképzelni ezt Mallorcán, Szicíliában, Szardíniában ugyanazt…
Sajnos fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy a Golf-áramlat lassulása feltételezhetõen nagyobb hõmennyiséget hagy az Atlanti-óceán trópusi vidékén. A Golf-áramlat az a tengeráramlat, amely az Egyenlítõ környékének melegtengervizét felviszi északra. Na most ha ez az áramlat lassul például, mert az északi jéghegyek megolvadnak, mert ha az északi jéghegyek megolvadnak és ezáltal különbözõ dinamikai okok miatt a Golf-áramlat lejjebb szorul, illetve lassul, akkor az azt jelenti, hogy nagyobb hõmennyiség marad az Atlanti-óceánnak abban a trópusi tartományában, viszont kevesebb jut föl északra. Tehát Észak- és Nyugat-Európa egy feszítés, egy ellentét közé kerül. Észak hûl, a dél melegszik. Ennek a következményeképpen megnövekedhetnek az idõjárási szélsõségek, nagyobb csapadékokra lehet számítani, egyesek azt mondják, hogy ez a hatalmas havazás, amivel most találkoztunk, már ennek lehetett egy elõjele.
A. Z.: Arra gondol, ami Németországban történik?
Zágoni M.: Ami most Németországban, Franciaországban. Utána, ha a szélsõségek növekszenek, az azt jelenti, hogy egy hidegre jöhet egy nagyobb meleg.
Megtörténik egy olyan gyors olvadás, aminek következtében árvizekkel találkozunk, olyanokkal, amikkel eddig nem. Tehát azt szeretném ebbõl az egészbõl hangsúlyozni, hogy a klímaváltozás nem azt jelenti, hogy egy fél fokkal vagy egy fokkal melegebb lesz az átlaghõmérséklet. Nem csak a globális felmelegedésrõl van szó.
A. Z.: Kiszámíthatatlanná válik az egész.
Zágoni M.: Szélsõségessé válik, átrendezõdhet, csapadékban, szelek járásában, és olyan lokális vagy regionális következményekben, mint például az egyes országokat vagy egyes országterületeket sújtó nagy havazás, nagy esõ, késõbb egy hosszan tartó, esetleges száradás, emlékezzünk 2003 nyarára…
A. Z.: A képeken pontosan azt látjuk, ami Franciaországban történik. Ez a nagy olvadásnak köszönhetõ?
Zágoni M.: Ez annak köszönhetõ pontosan, ez a két tényezõ együtt. Hát megint a… Két szélsõség egymásra ülése. Az egyik egy nagy csapadék, tehát nagy havazás, utána pedig egy gyors felmelegedés. Önmagában egy szélsõséget még valahogyan kezelni tud a természet és a természettel együtt élõ ember. Ha ezek egymásra ülnek, egymás után következnek be, akkor keletkezik az a helyzet, amit egyre nehezebben tudunk kezelni, és ez volt Magyarországon is.
A. Z.: A tényeket már látjuk. Nézzük a következményeket. Egyáltalán visszafordítható a folyamat?
Zágoni M.: A folyamatot elõször is lassítani kéne. A lassítás abból állna, hogy a széndioxid-kibocsátást világszerte drasztikusan, radikálisan vissza kéne fogni. A holnap kezdõdõ, politikai értelemben holnap kezdõdõ Montreali Konferencia – mert eddig szakértõi értekezletek már zajlottak –, azzal foglalkozik és meglehetõsen pozitív hozzáállást lehet tapasztalni a leendõ nagy kibocsátóktól, Kínától és azoktól a fejlõdõ országoktól…
A. Z.: De mindig arra hivatkoznak, Zágoni úr, hogy ott az Egyesült Államok, aki a negyedét teszi ki a kibocsátásoknak, és nagy ívben tesz a Kiotói Egyezményre.
Zágoni M.: Ezt egy picit szeretném árnyalni. Azért az Egyesült Államok nagyon sokat tesz azért, hogy egy esetleges Kiotó utáni helyzetben testológiailag vagy más módon újfajta energiaforrásokra lehessen átállni. Tehát ez az egyik. Tehát azért a tudományos kutatásra…
A. Z.: De nem írta alá az egyezményt, ebben megegyezhetünk.
Zágoni M.: Természetesen nem írta alá az egyezményt, de itt is két dolgot szeretnék megjegyezni. Ha aláírta volna, akkor sem történik semmi, mert ez az öt százalékos visszafogás ez…
A. Z.: Kevés?
Zágoni M.: Ez nem csak hogy kevés, ez egyenesen szemfényvesztés. Lehet, hogy erõs szó, de hogyha az emberek azt látják a világon, hogy ó, hát aláírtuk a Kiotói megállapodást, minden meg van oldva, akkor ez egy rosszabb helyzet, mintha azt éreznék, hogy hát nem történik semmi.
A. Z.: Ha aláírták volna Kiotót, akkor is folytatódna ez a folyamat?
Zágoni M.: Természetesen. Ha most a Kiotói megállapodást az egész világ betartaná, mindazok is, akik nem írták alá, pontosabban akik magukra nézve nem vállalták a korlátozást, tehát az Egyesült Államok, Kína vagy India, Brazília, Mexikó, a leendõ nagyfogyasztók. Ha õk is betartanák ezt az öt százalékos korlátozást, akkor sem történne a klímában semmi. Szóval nem öt százalékot kell visszafogni, hanem 25, meg 50, meg 80 százalékot kell visszafogni. Ha csak 5 százalékkal csökkentjük a bebocsátást, akkor 95 százalékot továbbra is bebocsátunk. Tehát voltaképpen nem ezen múlik a most kezdõdõ montreali tárgyalás, az 5 százalékosnál sokkal nagyobb, lényegesen nagyobb célkitûzések megszervezésén töri a fejét.
A. Z.: Az egyik oldal a kibocsátás maga. A másik oldal az, hogy azt halljuk, Dél-Amerikában hihetetlen mennyiségben vágják ki a fákat. Tehát egyre kisebb az a terület, amely pótolni tudja ezt az egészet.
Zágoni M.: Ez pontosan így van. Tehát nemcsak a kibocsátás növekszik, hanem a nyelõ felületek is csökkennek. Csökkennek az esõerdõk, szennyezõdik az óceán, amely azért mégis képes volt – egy tiszta vízfelszín – elnyelni a széndioxid-mennyiséget, hogyha ott van egy olajfilter, egy olajréteg, akkor ez akadályozza a széndioxidot.
A. Z.: Mit tehetünk?
Zágoni M.: Kérném tisztelettel, Magyarország kis ország. Azt a kevés szellemi energiát, ami a klímaváltozás ügyére jut, ne mindig a kibocsátás-csökkentésre koncentráljuk. Mert ha Magyarország nullára visszafogja a kibocsátását, a klíma akkor is változni fog a nagy kibocsátók miatt.
Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy a klímaváltozás bekövetkezik. És ez a felkészülés megkezdõdött. A Magyar Tudományos Akadémia létrehozott egy projektet a Környezetvédelmi Minisztériummal együtt, a Vahava nevû projektet.
A. Z.: Hogyan hat ránk? Melegszik vagy hûl az ország?
Zágoni M.: Bizonyosan nem fog hûlni a következõ 10-20 évben. Tehát amit mi ebben belátunk, az tendenciájában nem egy hûlés, és feltételezhetõen mediteranizálódás, melegedés, a száraz idõszakok hosszabbodása, esetleg a téli csapadék megnövekedése, a nyári hõhullámok növekedése, és közben a szélsõségek megnövekedése gyakoribbá válása, jelenti ez a csapadék eloszlását és mennyiségét, sok hasonlót, de benne van strukturális átalakulás is. Az tehát, hogyha a szélrendszer megváltozik, akkor nemcsak melegedésre számíthatunk, hanem egy szerkezetileg másmilyen jellegû éghajlatra, mint amit eddig megismertünk.
A. Z.: Mit tegyünk? Mitõl féljünk?
Zágoni M.: Hát mit lehet tenni? Mit válaszolna erre a kérdésre? Én azt szeretném kérni a nézõktõl, ne várják a tudóstól a megoldást, hogy mit tegyünk. Gondolkodjunk ezen mindannyian. Mit tegyünk? Hogyan éljünk másképp? Hogyan alkalmazkodjunk, hogyan csináljunk olyan mezõgazdaságot, épületeket, közlekedést, egészségügyet, amivel egy, a mostaninál nehezebb klimatikus helyzetben is jól tudunk együtt élni.
A. Z.: Zágoni Miklós, köszönöm, hogy itt volt.
Zágoni M.: Köszönöm a meghívást.
Kontraszt
hírTV – 2005. december 4.
