Töretlen hittel, minden körülmények között tudott az maradni, akinek Isten elhívta. Ez volt Márton Áron püspök igazi nagysága – hangzott el az ünnepi megemlékezésen. Csíkszereda volt polgármestere elégtételnek nevezte, hogy a püspököt ábrázoló szoborcsoport a város központjában kapott helyett – azon a helyen, ahol egykor a püspököt oly sokat meghurcoló román Securitate csíkszeredai épülete állt.
„Ez a szobor és a ’49-es történet hozzá nemcsak azt mondja el nekünk, hogy Márton Áron adott hiteles politikai programot számunkra, hanem azt is egyúttal, hogy nekünk eme program körül kell egymásba karolva felsorakozzunk, belül a legerősebbek és aztán a többiek. Sok-sok koncentrált törzsben, míg mi Székelyföldet be nem laktuk, székelyek” – mondta Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda volt polgármestere.
Márton Áron püspökről a Securitate 262 kötetet állított össze, őt tekintették a román hatalom legveszélyesebb ellenségének. 1949-ben fogták el, két évvel később életfogytiglani börtönre ítélték, 1955-ben kiengedték, de a püspöki palotát még évekig nem hagyhatta el.
„Márton Áron ma is azt üzeni minden magyarnak Erdélyben és a világ bármelyik pontján, amit a szentelésre váró kispapjainak mondott egyszer, »induljatok el bátran, felemelt fejjel és elszánt lélekkel, legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai, álljatok az őrhelyen, ahová küldelek ősi elszántsággal«” – fogalmazott a köztársasági elnök.
Az erdélyi püspök 1969-ben Rómában találkozott VI. Pál pápával. Részt vállalt az állam és az egyház viszonyának rendezésében, és következetesen kiállt a betiltott görög katolikus egyház támogatása mellett.
„Mindenki tudja azt, hogy Márton Áron nemcsak papként, de emberként is, püspökként is példát mutatott helytállásból, amikor mindenki menekült Erdélyből vagy Dél-Erdélyből. Ő odament, mert egy papnak oda kell menni, ahol a legnehezebb, és gondolom, hogy nemcsak a csíkszeredaiak, nemcsak a székelyek, hanem az egész Kárpát-medence büszke Márton Áronra” – emelte ki beszédében Sógor Csaba, az Európai Néppárt képviselője.
Márton Áront 1980-ban Gyulafehérváron temették el, nevét viseli a csíkszeredai római katolikus főgimnázium.
