

Mint minden más város, úgy Budapest is sok változáson ment keresztül az elmúlt évszázadok során. Ahol korábban ipar volt, most zöld kertvárosi élet folyik, de vannak korábbi nyaraló helyek, amelyek ma már a város részét képezik. Annak ellenére, hogy Magyarország híres a jó gyógyvizeiről és a fürdőkultúrájáról, mégis az egyik legpatinásabb fürdőnk nyom nélkül tűnt el.
A XI. kerület egyik kellemes zöld foltja a Bikás park, a Tétényi, az Etele út és a Bártfai út ölelésében. A Bikás park és környéke az 1800-as években még veteményesekből, kis szőlő kertekből állt, a közelben kőbányák üzemeltek.
1854-ben a Tétényi út 14 szám alatt pont egy öntözésre szánt kutat akartak fúrni, fel is tört a víz, de mindenki meglepetésére nem édes, hanem sós, ami nagyon jó például reumatikus betegségekre
Természetesen a befeketetők azonnali lehetőséget láttak a sós-gyógy vizű forrásban és megvásárolták a telket. A forrást Hildegard névre keresztelték Albrecht Frigyes kormányzó és katonai főparancsnok neje iránti tiszteletből. Majd később Erzsébet forrásra, Erzsébet királyné házasságkötése alkalmából. Hamarosan gyógyfürdővé építették át. Ybl Miklóst bízták meg a tervek elkészítésével.
Az új gyógyfürdőnek gyorsan híre ment, Európa-szerte ismertté vált és nagyobb forgalmat bonyolított, mint az akkor látogatott fürdők, mint például a Gellért, Rudas, vagy a Lukács.
Hogy hova tűnt az egykori gyógyfürdő és annak hangulata? A Városrendezés, és a város új struktúráinak kialakulása szüntette meg végül a fürdő életet.


