A szárszói találkozót gondolták tovább

Az 1943-as szárszói találkozót alig több, mint fél évvel a német megszállás és alig másfél évvel a Vörös Hadsereg bevonulása előtt rendezték meg. A találkozó 70. évfordulójára többnapos konferenciával emlékeztek.
Akkor Erdei Ferenc és Németh László felszólalásai váltották ki a legnagyobb vitát. Utóbbi a szocializmus és a kapitalizmus helyett egy harmadik utat nevezett meg Magyarország jövőjének egy lehetséges folytatásaként.

Lezsák Sándor – Németh László szavait idézve – azt mondta, a szárszói találkozó törekvései ma is továbbgondolásra érdemesek.

„Nem szeretem azokat, akik minden felelősséget a rossz politikusra tolnak. Ha a magyar művelt osztálynak csak egy töredéke is megtette volna a kötelességét, a mai politikusok nagy része nemcsak a parlamentből de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna” – fogalmazott Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke.

A szárszói találkozó egyedisége abban rejlett, hogy a magyar értelmiségi elit, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali, hasonló nemzeti felelősséggel viszonyult a magyar jövőhöz. Ilyen a 20. században sem előtte, sem utána nem történt – emlékeztetett Kövér László.

„Eszmetörténeti szempontból Szárszón a baloldali osztályharcos marxista internacionalizmus és a jobboldali nemzeti gondolat eszméjének képviselői vitáztak egymással a jövőről, oly módon, hogy mindeközben a baloldali álláspont nem akarta mellőzni a magyar nemzeti érdekek szempontjait, és a jobboldali álláspont sem kívánta megkerülni a társadalmi-szociális szempontokat” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.

A népi írók műveit publikáló Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség rendezte meg 70 éve Kiútkeresés címmel a szárszói találkozót. A célja az volt, hogy megvitassák, mi legyen Magyarország sorsa a háború után.