November 25.: A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja

Az Országgyűlés 2012. május 21-i határozatával november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította. A választás nem véletlen: 1953-ban ezen a napon érkezett meg Nyíregyháza-Sóstóra a Gulág lágereiből szabadult magyar politikai rabok első csoportja.

A tragédia méretei: 800 ezer magyar sorsa

A Menczer Erzsébet képviselő által benyújtott és elfogadott indítvány célja az volt, hogy méltóképpen emlékezzenek meg arról a mintegy 800 ezer magyarról, akiket 1944 őszétől kezdve hurcoltak el. Az áldozatok között voltak hadifoglyok, internáltak, és olyan civilek is, akiket "málenkij robotra" (kicsi munka) vittek, vagy koholt vádak alapján, a kiépülő kommunista diktatúra közreműködésével ítéltek 5-25 év kényszermunkára.

A foglyokat embertelen körülmények között, hazájuktól több ezer kilométerre tartották fogva. Sokan életüket adták a hazáért, magyarságukért vagy hitükért.

A Gulág rendszere és a "nép ellenségei"

A bolsevik hatalomátvétel (1917) után Oroszországban kiépült a kényszermunka-táborok hálózata, amelyet 1930 és 1956 között a Lágerek Főparancsnoksága, orosz rövidítéssel a Gulág felügyelt. A rendszer célja a "nép ellenségének" minősített csoportok – politikai ellenállók, vallásos emberek, értelmiségiek, vagy egyszerűen csak "osztályidegenek" – elszigetelése és munkaerejük kizsákmányolása volt.

Amikor a Vörös Hadsereg 1944-ben átlépte a magyar határt, azonnal megkezdődött a 16 és 55 év közötti civilek összegyűjtése. A foglyokat mintegy ezer munkatáborban szórták szét az Északi-sarkkörtől a Fekete-tengerig. Bár egy 1949-es szovjet adat 534 ezer magyar fogolyról számolt be, a valós szám – beleértve a tranzittáborokban és a kiszállítás közben elhunytakat, valamint a Don-kanyarban fogságba esetteket – elérhette a 900 ezret is. A becslések szerint mintegy 200 ezer magyar vesztette életét az éhezés, a betegségek és a kivégzések miatt.

A hazatérés és az elhallgatás

A túlélők többsége 1949-ig hazatérhetett, de a "háborús bűnösnek" bélyegzett politikai elítéltek csak Sztálin halála (1953) után szabadulhattak. Számukra a megpróbáltatások itthon sem értek véget: a magyar állambiztonság titoktartásra kötelezte őket, és évtizedeken át politikai ellenségként kezelték őket. A társadalmi trauma kibeszélése a rendszerváltásig tabunak számított.

Emlékezetpolitika és kutatás

A megemlékezés fontos állomása volt a 2015-ös emlékév, valamint számos emlékmű felavatása, például a ferencvárosi pályaudvarnál lévő Málenkij robot emlékhely vagy az óbudai Gulág-obeliszk.

A kutatás terén áttörést hozott a Magyar Nemzeti Levéltár és az Orosz Állami Hadilevéltár 2021-es megállapodása, amelynek köszönhetően csaknem 700 ezer magyar kartonja vált kutathatóvá. Az eredmények az "Elhurcolva, távol a hazától" és a "Szovjet táborok magyar hadifoglyai" adatbázisokban érhetők el, segítve a családokat szeretteik sorsának megismerésében.

Forrás: MTI