Strukturális kényszer: miért válik a Tisza Párt jelöltállítása centralizált kontrollá?
A Tisza Párt jelöltállításának körüli látható zűrzavar – a nevek cserélődése, a körzetek átpakolása – a jelek szerint nem egyszerű amatőrség. Ez egy olyan, karizmatikus vezetőre épülő mozgalom kényszerű viselkedése, amelynek központi kontrollal kell fenntartania a "tisztaság" illúzióját. A valóság az, hogy a szervezeti gyengeség megbontja a retorikát, és a helyben felmerülő logikai ellentmondások fenyegetik az egész projektet.
A Tisza Párt hónapokig húzódó jelöltállítási folyamata, amely technikai hibákkal, nevek és körzetek cserélődésével járt, nem pusztán a szervezési inkompetencia jele. A jelenség a "korszakváltás paradoxonát" tükrözi, azt a belső ellentmondást, amely akkor jön létre, amikor egy karizmatikus vezető által uralt, centralizált projekt megpróbálja a grassroots demokrácia külső jegyeit magára ölteni.
Strukturális kényszer a központban
A mozgósítási káosz nem engedhető meg egy olyan párt számára, amelynek az "átláthatóság" az egyetlen legitimációs alapja. Ezért vált szükségesé a totális centralizáció. A jelöltek csendje és a körzetek utolsó pillanatban történő átpakolása (mint Bulyovszky Róz esetében, aki Józsefváros helyett Óbudán találta magát) azt mutatja, hogy a központi vezetés felülírja a helyi akaratot.
Ennek a centralizált kontrollnak a célja kettős: egyrészt minimalizálni a technikai hibákat (Rétvári Bence elemzése a "router-könnyekről"), másrészt megelőzni a legitimációs deficitet okozó belső lázadásokat vagy kompromittáló nyilatkozatokat. A Tisza Párt lényegében diktatórikus pártfegyelemmel próbálja elfedni a szervezeti gyengeségét.
A legitimáció ára: Bulyovszky Róz esete
A nyilatkozati tilalom kényszerét tökéletesen alátámasztja Bulyovszky Róz esete is. A jelölt, aki korábban egy MSZP-kötődésű minisztériumi háttérintézményben dolgozott, és szépségcoach-ként is ismert, a budai hegyvidék beépítése elleni harcot tűzte zászlajára. Azonban az ellentmondás, a hírek szerint ő maga is egy újonnan beépített zöldövezeti luxuslakásban él, élesen szembemegy a retorikájával.
Ez a fajta helyi szintű képmutatás (amelyet a párt nem enged megvitatni) azonnal szétzilálja a "tisztaság" ígéretét. A centralizáció kényszerű.
Az óbaloldal mentőcsónakja
A baloldalon a legkomolyabb elemzést Kéri László politológus szolgáltatta, aki – mint a Tisza-kör állandó szakértője – lényegében elárulta a "projekt" igazi célját. Kéri rámutatott arra a strukturális kényszerre, hogy a Tisza Párt nem tudja megkerülni a régi politikai struktúrákat.
A jelenleg futtatott jelöltek ideiglenesek. Kéri szerint a Tisza Pártnak az utolsó pillanatban fel kell vennie a nemzeti listájára az óbaloldali, tapasztalt, de a választók szemében lejáratott képviselőket (Hadházy Ákos, Jámbor András), hogy megmentse őket, és ezzel biztosítsa a parlamentbe jutást.
A Tisza Párt tehát nem egy új, forradalmi erő, hanem a régi baloldali hálózatok (DK, MSZP, SZDSZ utódok) legújabb mentőcsónakja. A jelöltállítási bohózat csupán a szuverén bábmesterek színjátéka volt, amellyel elhitették a választókkal, hogy az utolsó pillanatban felvett régi arcok valóban "új" politikát fognak hozni.
Forrás: Magyar Nemzet
