Varga Judit ismételt megalázása zajlik a szemünk előtt, miközben Magyar Péter gátlástalanul próbál új múltat hazudni magának, mintha a bántalmazás és a családi terror sosem történt volna meg. A nők jogait védő szervezetek fülsiketítő csendje mellett különösen gyomorforgató látni, ahogy a politikus az áldozatait használja fel karrierépítésre, miközben a közvélemény egy része az áldozathibáztatás bűvkörébe sodródik. Aki korábban késsel a kezében járkált a házban, miközben a családja rettegett, vagy aki a szoptató édesanyát azzal alázta, hogy "sírjál, elmegy a tejed", az nem lehet hős, csak egy manipulatív abuzáló. A társadalomnak morális kötelessége lemosni a gyalázatot az áldozatról, és nem engedni, hogy a hangosabb agresszor írja át a történelmet.
