Az Alzheimer rabszolgái

„Az életed itt nem a tiéd. Egy haldoklóét éled – így fogalmazza meg hétköznapjait Veronica Stan, egy középkorú román nő, aki évek óta időseket gondoz Olaszországban.”

Ez csak egy a sok érdekes mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Kritikus, korszerű konzervatív – hetilap a napilapban.

Középkorú román nők tízezrei látnak el idős, magatehetetlen olaszokat, így tartva el otthon maradt családjukat. A hét minden napján tizenkét órában, összezárva egy haldokló emberrel. Sokszor papírok nélkül, feketemunkásként, kiszolgáltatva a munkaadónak. Huszon­egyedik századi rabszolgaság a fejlettnek mondott Nyugat-Európában.

Szülei orvosnak szánták, irodalmár lett. Az idén kilencvenéves Márványi Judit a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó lektoraként Füst Milán, Mándy Iván, Eörsi István műveit szerkesztette. Sokáig hitte, hogy a kommunizmus megoldást jelenthet a társadalmi igazságtalanságokra, aztán rájött, hogy tévedett. A Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatában most megjelent Kapaszkodók – Egy szerkesztő emlékei című kötetben a vele készült megrázó élet­interjút, valamint esszéit, visszaemlékezéseit olvashatjuk.

A napokban bemutatott Gemenc, ár­terek világa című természetfilm újra ráirányította a figyelmet Európa egyedülálló természeti csodájára, az ártéri Gemenci-erdőre. A nevet szinte min­denki ismeri, de kevesen vannak, akik tisztában lennének azzal, hogy miért is néz ki úgy Gemenc, ahogy. A jelenkori állapot ugyanis legalább annyira köszönhető az emberi beavatkozásnak, mint a Dunának.

A népszokások, a népzene, a néptánc és a népi iparművészet a kollektív emlékezethez vezet vissza, és mint ilyenek, valamiféle mágikus vonzást képesek kifejteni azokra, akik fogékonyak az efféle hívószavakra. A nyolcvanéves Csíbi Gyulánénak, aki több mint ötven cifra­szűrt hímzett ki az elmúlt másfél évtizedben, bőven van mesélnivalója arról, mi minden hajtja az embereket e kihalófélben lévő divat felé, amelynek, ha történeti jelentőségét nem is vesszük számításba, már csak a szívvel-lélekkel belefektetett, hosszú, kitartó kézi munka miatt is szimbolikus értéke van.