Derült hangulatban teltek az aláírás pillanatai – ennek fő oka az volt, hogy Jean Claude-Juncker, az Európai Bizottság elnöke negyedik aláíróként az aktust „egyetlen tollvonással” elintézte. Dunald Tusk hiába figyelmeztette a bizottsági elnököt, hogy egy fontos dokumentumról van szó, Juncker a szerződés második példányára is csak egy szignót helyezett el.
A kicsit komikusra sikeredett aláírást követő sajtóértekezleten a bizottsági elnök úgy fogalmazott, hogy a most létrejött egyezmény példaként szolgál majd további húsz szabadkereskedelmi és politikai megállapodás elfogadásához. „Ma a kanadai emberek és az Európai Unió lakossága új fejezetet nyitott a kapcsolatokban. Több mint félmilliárd ember az Atlanti-óceán mindkét partján élvezheti az új lehetőségeket. Sokaknak ez új vagy jobb munkalehetőséget jelent” – fogalmazott az EB elnöke.
A kanadai miniszterelnök szintén a most aláírt szabadkereskedelmi szerződés hasznáról beszélt, természetesen kanadai szempontból. „A nagyobb piaci hozzáférés, a nagyobb gazdasági növekedés és a jobb munkalehetőségek: mindez jó hír a kanadai középosztály számára” – jegyezte meg Justin Trudeau.
Donald Tusk a szerződés körül technikai nehézségekről beszélt az aláírását követő sajtóértekezleten. Az Európai Tanács elnöke szerint a szabadkereskedelmi szerződés alternatívája az izoláció és a protekcionizmus, és a visszatérés a nemzeti egoizmushoz. „A szabadkereskedelem és a globalizáció emberek százmillióit védi meg a szegénységtől és az éhezéstől. A probléma azzal van, hogy ezt néhány ember elhiggye. A szabadkereskedelem és a globalizáció megvédi az emberiséget a totális konfliktustól, a probléma azzal van, hogy ezt néhány ember megértse” – mondta Tusk.
Az aláírás helyszínéül szolgáló miniszteri tanács épülete előtt többen tüntettek, akik „nem hiszik és nem értik” a szabadkereskedelmi egyezmény Donald Tusk által felvázolt lényegét. A tüntetők vörös festékpatronokkal dobálták meg az épületet, egyesek annak előterébe is bejutott, őket rendőrök vezették el.
