NapindítóHíradóVezércikkPaláverBayer ShowLáncreakcióRadarMonitorKommentHírFM
HírTvKülföld
Magyar Péter a mi Prigozsinunk?

Magyar Péter a mi Prigozsinunk?

Oroszországot világok választják el Magyarországtól a sántító párhuzam mégis érdekes lehet.

  • 2024. április 06., szombat 07:53
Vágólapra másolva!

Oroszországot világok választják el Magyarországtól, Magyar Péter mégis épp azért fog elbukni, amiért az orosz lázadó is elbukott – írja a Mandiner.

2023. június 23-án Jevgenyij Prigozsin, a Wagner milícia kétes magánéletű és mindaddig az orosz hadvezetéssel kötelékben repülő parancsnoka elfoglalta az orosz Déli Katonai Körzet főparancsnokságát a dél-oroszországi Rosztov-na-Donuban, miután két problémáját nem tűrhette tovább:

Oroszország akkori első számú belpolitikai ügyében, Bahmut elfoglalásában játszott szerepe országos ismertséget kölcsönzött neki, melynek alapján elhitte: hatalmában áll kikényszeríteni ellenlábasai bukását, és birtokában van az ehhez szükséges politikai képességeknek. Fellázadt. A rendszer fejével, Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos pozíciója mindvégig tisztázatlan volt: bár pusztító kritikáival eleinte kizárólag Sojgut és Geraszimovot célozta meg, a lázadás sodrásában már nem túl magabiztos támadásokat intézett a náluk jóval népszerűbb Putyin irányába is.

míg korábban azt szorgalmazta, hogy Oroszország a háború megnyerésének érdekében változzon néhány évre Észak-Koreává, lázadás közben már úgy fogalmazott, hogy a háborút hazugságokra alapozva indította meg Putyin. Impozáns katonai jelenlétével rég nem látott reményt adott a Putyin-rendszer ellenségeinek, a nemzetközi sajtó az orosz rezsim törékenységéről cikkezett. Végül azonban – a fegyveres erők elenyésző részét leszámítva – lázadását csak olyanok támogatták, akik a Putyin-rendszerrel eleve szembenálltak;

Végül valahol Voronyezs és Moszkva között lázadása nemes egyszerűséggel elfogyott.

2024. március 14-én Magyar Péter, a Magyar Bankholding felügyelőbizottságának és a Volánbusz igazgatóságának kétes magánéletű és mindaddig a NER-rel kötelékben repülő volt tagja pártalapítást és rendszerbuktatást jelentett be a budapesti Andrássy úton, miután két problémáját nem tűrhette tovább:

Magyarország akkori első számú belpolitikai ügyében, a kegyelmi ügyben játszott szerepe országos ismertséget kölcsönzött neki, melynek alapján elhitte: hatalmában áll kikényszeríteni ellenlábasai bukását, és birtokában van az ehhez szükséges politikai képességeknek. Fellázadt. A rendszer fejével, Orbán Viktorral kapcsolatos pozíciója mindvégig tisztázatlan volt: bár pusztító kritikával eleinte kizárólag Rogánt és Tiborcz Istvánt illette, a lázadás sodrásában már nem túl magabiztos támadásokat intézett a náluk jóval népszerűbb Orbán irányába is. Hasonlóan tisztázatlan volt a viszonya az Orbán-kormány szakpolitikai intézkedéseihez is: míg eleinte arról beszélt, hogy „egyébként jó irányba megy csomó minden az országban”, és a legfontosabb külpolitikai kérdésekben is elismerte a kormány igazát, lázadás közben már lejárt ellenzéki lózungokból állította össze beszédét. Impozáns médiajelenlétével rég nem látott reményt adott az Orbán-rendszer ellenségeinek, a nemzetközi sajtó a Fidesz-kormány törékenységéről cikkezett. Végül azonban – a kegyelmi ügy miatt kiábrándult jobboldali szavazók elenyésző részét leszámítva –

a magyar liberális értelmiséget sikerült meggyőznie, jobboldali választók széles tömegeit ellenben kevésbé. Végül valahol az EP-választás és az amerikai választás között lázadása nemes egyszerűséggel elfogy majd.

Oroszországot és Magyarországot természetesen világok választják el egymástól,

A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.