Schmittné Makrai Katalin olimpiai ezüstérmes tornász élete nemcsak a sporttörténeti siker miatt rendkívüli: az első versenyén elfelejtett gyakorlatot kilenc bukfenccel mentette meg, később papírra rajzolt zongorabillentyűkön gyakorolt, a tatai edzőtáborban pedig nemcsak a magyar torna élvonalába, de a szerelmébe is beleszeretett. A tokiói olimpia felemáskorlát-döntőjére, a háború utáni hiánygazdaságra és a sporttársi kohézióra visszaemlékezve az egykori élsportoló megindító őszinteséggel mesél a kudarcokról, a kitartásról és az örökös hála érzéséről.
