Lili eredetileg közgazdászként végzett pénzügy-számvitel szakon, és csaknem 10 évet el is töltött ezen a területen multicégeknél, most mégis apró ecsetvonások határozzák meg mindennapjait. Egy 5 évvel ezelőtti nyaralás változtatott meg mindent, innen indul Lili története. Ezután minden erejével a testi-lelki gyógyuláson dolgozott: műtétek, gyógytorna, alternatív terápiák sora következett. Kitartásának köszönhetően mára külső szemmel szinte észrevehetetlen a sérülése, a zsibbadás maradt még vissza, de mint mondja, ehhez már hozzászokott.
Viszont találnia kellett valamit, ami eltereli a figyelmét, ami levezeti a balesetből fakadó nehéz érzéseket: így kezdődött a festő pályája. Az alapoktól kitanulta ennek csínját-bínját, a szobafestéstől a mázolásig és éveken át ezzel foglalkozott. Viszont be kellett látnia, hogy fizikailag nagyon sokat kivesz az emberből, folytatódott tehát az önismereti út. Hogy a félelmeit legyőzze, belekezdett egy 100 napos elutasítás terápiába. Ez egy önfejlesztő módszer, amelynek lényege, hogy szándékosan olyan helyzeteket keressünk, amelyekben nagy eséllyel elutasítanak.
Időközben a kihívásnak köszönhetően egy helyen ki is állították egyik festményét, alkotásai a Liia Ora művésznévvel születnek. Stílusjegye a fekete és a fehér használata, de ez nem pusztán védjegy, hanem számára pont ettől válik a vásznon egy érzés erőteljesebbé. A hagyományos címek helyett pedig minden képhez egy kérdés kapcsolódik. Ahogy változik az ember, úgy változhat az is, mit jelent számára ugyanaz a festmény. Ahhoz, hogy még jobban át lehessen ezeket az érzéseket élni, hamarosan egy zeneszám is készül. Ahogy mondja, az egy újabb kapu ugyanabba a világba. Közben pedig a káoszból egyre nagyobb rend születik, nem csak a képeken, hanem fiatal festő lelkében úgyszintén. Lili története pedig emlékeztet rá:
Néha éppen abból születik a legnagyobb erő, ami egykor a legnagyobb fájdalmat okozta.
