
Első fokon tényleges életfogytiglanra ítélték azt a férfit, akit a bátmonostori gyilkosságok elkövetésével vádolt meg az ügyészség. Három tettestársa összesen 44 évet kapott. P. Attila társaival együtt először nyereségvágyból végzett egy házaspárral, majd egy bajai vállalkozót ölt meg hidegvérrel.
Az elsőrendű vádlott, P .Attila azzal csalta magához az ismerős házaspárt, hogy visszaadja nekik a tőlük kapott 6,5 millió forintos kölcsönt. A férjet a másodrendű vádlott lőtte le, de elmondása szerint erre P. Attila kényszerítette. A nőt ezután hárman verték agyon fémcsövekkel, majd elásták őket az erdőben. P. Attila később szeretője férjét is hasonló módon ölte meg és temette el ugyanott. A másod-, harmad- és negyedrendű vádlott beismerő vallomást tett, állításuk szerint a házaspár meggyilkolását az elsőrendű vádlott tervelte ki.
A másod-, harmad-, negyedrendű vádlott ügyvédjei perbeszédükben rámutattak az egymástól függetlenül tett, de egybehangzó tényfeltáró vallomásokra, amelyekben a vádlottak saját bűnösségüket is elismerték.
„A kényszerrel párosuló fenyegetett helyzetet védencem javára mint enyhítő körülményt értékelje” – mondta a negyedrendű vádlott ügyvédje. Az utolsó szó jogán csak a negyedrendű vádlott kért bocsánatot az áldozatok hozzátartozóitól.
A bírói tanács a negyedrendű vádlottat, aki részt vett a nő megverésében 15 év, a harmadrendű vádlottat, aki segített a holttesteket eltemetni, 12 év, a másodrendű vádlottat pedig 17 év börtönbüntetésre ítélte. Az elsőrendű vádlott tényleges életfogytiglant kapott.
„Hogyha valaki a létező legnagyobb bűnt követi el, a hármas emberélet kioltását, melyhez az előre kiterveltség, a nyereségvágy és a különös kegyetlenség is társul, akkor a legsúlyosabb büntetésnek lehet csak helye” – vélekedett Piegel Zsolt, a Kecskeméti Törvényszék tanácsvezető bírója.
A védők enyhítésért fellebbeztek, így az ítélet nem jogerős.