

Hatalmas kacagást okozott gimnáziumi betlehemezésnél pásztorként a ferences gimnazista, Pindroch Csaba. Ekkor látta, hogy az, ahogy ő élvezi a szereplést nagy hatással van az emberekre, és ez a sikerélmény eldöntötte benne, hogy ezzel valamit kezdeni fog.
„Mindig ki voltam éhezve a sikerre" - vallja Pinbdroch Csaba. Tizenhét évesen Latinovics Zoltán egyik felvétele olyan hatással volt rá, hogy eldöntötte, a színészi pályára lép. Innentől csak és kizárólag verseket tanult, és bár valahogy átbukdácsolt az érettségin, evidenssé vált számára, hogy csakis a színművészet számára az egyetlen út.
„Pap is úgy lesz az ember, hogy érzi a hívást "- állítja Pindroch Csaba, s ő ezt a hívást, a színművészet elementáris erejét az avignoni színházi fesztiválon érezte egy japán pantomim előadás alkalmával, Megérezte a színművészet legősibb, még a művészet intézményesülése előtti erejét, de a végső lökést már egyetem után a híres, szentpétervári rendezőszakosok által előadott Gaudeamus előadás adta meg számára. Az élmény egyúttal bizonyíték volt számára: létezik olyan, hogy Művészet.
Mostanában Pindroch Csaba egyre inkább vidám szerepekben látható, de pályája eleje nagyon is komoly alakításokkal indult.„ A nevetés egyértelmű visszajelzés" - mondja a művész, aki már gyerekkorában is nevettető volt. „Egy perc nevetés egy óra alvásnak felel meg, oly pihentető és egészséges dolog". Legfrissebb szerepe, a „Legyen férfi, Monseiur Pignon!" egyszerre dráma és komédia, egyúttal Pindroch Csaba számára igazi jutalomjáték.
Nézze meg a teljes beszélgetést!