Ezerhatszáznegyvenről ezerhatszáznegyvennyolcra nőtt az aláírók száma a hétvége folyamán a Setét Jenő balliberális roma aktivista által kezdeményezett online petíció alatt. A bíróság szerint szegregált gyöngyöspatai romák Soros-szervezet által kiharcolt pénzbeli kártérítése mellett hirdetett kezdeményezéshez csupán hét helyi lakos csatlakozott.
Ellenben aláírta a petíciót mások mellett a volt SZDSZ-es Magyar Bálint, Horn Gábor és a perelő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítványt (CFCF) alapító Mohácsi Erzsébet testvére, Viktória, továbbá a Momentum részéről Fekete-Győr András és Donáth Anna, valamint a gyurcsányista Vágó István.
A támogatókban közös, hogy 99,7 százalékuk nem is járt még Gyöngyöspatán. Ismeretes: a kormány képzések formájában, azaz természetben fizetné ki azt a százmillió forintot, melyet kártérítésként a bíróság megítélt az érintett hatvankét roma családnak. Erről a tankerület és az önkormányzat a napokban levélben értesítette az érintetteket, akik közül már volt is, aki jelezte, élne a lehetőséggel. A Fidesz szerint
a gyöngyöspataiak pénzbeli kárpótlása igazságtalan, és további feszültségeket teremt.
Azt nem tudni, hogy az ügyben igen aktív, számos kormányellenes tüntetésen szónokló Setét Jenő maga járt-e a hevesi településen, ám az egyelőre szerény érdeklődést kiváltó petíció mellett tüntetést is szervez február 23-ára Budapesten. A kezdeményezés elnevezése Szabad Bíróság! Szabad Gyöngyöspata!, s csatlakozott már hozzá a Horváth Aladár által vezetett Roma Parlament, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, az Európai Baloldal – 2006 és az Igen Mozgalom. A tüntetésen alighanem ellenzéki politikusok is megjelennek majd, akárcsak a perelő alapítvány képviselői.
A CFCF egyébként nem csak Gyöngyöspatán indított pert arra hivatkozva, hogy a helyi iskolában törvénytelenül elkülönítve, rosszabb minőségű oktatást kapnak a cigány gyerekek.
A cél minden esetben az adott intézmény bezáratása, illetve büntetés kiszabása az iskolára.
A mostani perben ráadásul voltak – úgymond – furcsaságok. Például a gyerekek előadásai a bíróságon tartalmukban kísértetiesen hasonlítottak, ami azért is érdekes, mert csak általánosságot tartalmaznak, semmi konkrétumot. Sok helyen a „rosszabb oktatás” fordulatot használták, anélkül, hogy magyarázatot adtak volna, mi számít jó oktatásnak, vagy mihez képest volt rosszabb. Nem adtak arra sem választ, hogy milyen kárt okozhatott az az oktatás, mely a hatályos jogszabályoknak és a Nemzeti alaptanterv követelményeinek megfelelt.
