Egy fiatalember bement egy lap szerkesztőségébe, bemutatkozott, megadta elérhetőségeit, telefonszámát, e-mail-címét, s közölte, hogy akár bíróságon is hajlandó bizonyítani mindazt, amit mond.
Lakatos Márkról volt mondanivalója.
A „gyermekvédelmező” Lakatos Márkról. S ha már ott volt, be is mutatta néhány sms-váltását ezzel az emberrel.
Egy fiatalember bement egy lap szerkesztőségébe, és kipakolt. Mert nem bírta elviselni, ki tetszeleg most éppen a gyermekvédelmező szerepében. Ez a fiatalember nem lett öngyilkos, hála istennek neki nem is lett volna miért. Egészséges, normális értékrendű, biztos családi hátterű fiatalemberről van szó, akivel nem történt meg a szörnyűség, mert nem történhetett meg. De erre még visszatérünk.
Induljunk el kicsit messzebbről!
Nem tudom, mi az oka, de a homoszexuális szubkultúrában (fogalmam sincs, miért kell ezt bármiféle kultúrának nevezni, de nincs rá most jobb kifejezésem) valamiféle fétis, státusszimbólum a „fiatal fiú”. A homokosok fiatal fiúkat akarnak. S természetesen nem állítom, hogy minden homokos pedofil vagy „ephebofil” (ez a fedőneve a bizonyos kor feletti pedofíliának), de azt állítom, hogy a pedofilok között felülreprezentáltak a homokosok.
Csak az elmúlt egy hónapban kibukott pedofilügyek elkövetői – az óbudai óvoda mocskos állatjától a szigetszentmiklósi mocskos állatig – kivétel nélkül homokosok.
Ilyen véletlenek pedig nincsenek.
A teljes írást ITTérheti el.
Magyar Nemzet
