Csernus Imre: Ha értem jönne a halál, jó szájízzel fogadnám
Mi volt Csernus Imre első gondolata, amikor agyvérzésével az intenzív osztályon találta magát? Miképp tekint a halálra az ismert pszichiáter, miután kapott még egy esélyt az élettől, és vajon hogyan tudja a kórházban megéltekkel segíteni a mindennapi embert abban, hogy a halálfélelmet legyőzve élje az életét? Legújabb könyve nyomán beszélgetett a Magyar Nemzet a szerzővel.
– „Soha nem felejtem el a napot, amikor újjászülettem” – ezzel a mondattal kezdi a legújabb, Oroszlánok és farkasok című könyvét. Mi történt pontosan ezen a napon?
– Volt egy furcsa rosszullétem, amelynek következtében azt hittem, hogy csupán a szokásos migrénes rosszullétről van szó, és még a kettős látásnál sem fogtam gyanút, hogy ez most valami más. Majd csak akkor, amikor az egyik dolgozóm rám nézett, levette a szemüvegemet, és azt mondta: biztos benne, hogy sztrókom van. Azonnal mentőt hívott. Az események felgyorsultak, kétórás eszméletvesztés következett, és lebénult a jobb oldalam is. A következő kép, hogy csepeg belém az infúzió, és feltolnak az osztályra.
A teljes cikket a Magyar Nemzet oldalán olvashatják, IDE KATTINTVA!
