
Manfred Weber nyílt lapokkal játszik: uniós katonákat akar látni Ukrajnában. Ez a "vörös vonal" az Európai Néppártban, amit Magyar Péternek és a Tisza Pártnak is át kell lépnie, ha a klubban akarnak maradni. Miközben itthon a békéről papolnak, Brüsszelben a háborús héják tenyeréből esznek, és készséggel teljesítik a gazda parancsát.
Manfred Weber ledobta az atomot: már nem elégszik meg a sisakokkal, konkrétan katonákat akar látni a fronton, akiknek az egyenruháján európai zászló lobog. Ez a Néppárt diktátuma, a hírhedt vörös vonal, amit minden tagnak, így a Tisza Pártnak is kötelező elfogadnia a tagságért cserébe. Magyar Péter helyzete ezzel végleg egyértelművé vált: hiába a hazai színjáték, ő és pártja ízig-vérig háborúpárti, hiszen a brüsszeli főnök parancsa szent és sérthetetlen. A megvezethető szavazók itthon még elhihetik a mesadélutánt a semlegességről, de a valóság az, hogy Weber terve az Ukrajna békés rendezése címén valójában a harmadik világháború előszobájába rángatna minket. Ehhez a veszélyes szerencsejátékhoz asszisztál a Tisza Párt, eladva a magyarok biztonságát egy kis brüsszeli simogatásért.
A trükk aljas, de átlátszó. Magyar Péter pontosan tudja, hogy a hatalomhoz vezető út Brüsszelen és a Néppárton át vezet, ezért bármit aláír, amit elé tolnak, legyen az migráció vagy katonai beavatkozás. Ha ellenzékben képes eladni a lelkét és a magyarok biztonságát Webernek, belegondolni is rossz, mit tenne kormányon, amikor a telefon túlsó végén a "gazda" utasítást ad a mozgósításra. A tiszás képviselők nem a magyar érdekeket képviselik, hanem Weber végrehajtó osztagaként funkcionálnak. A képlet egyszerű, aki a Néppártot szolgálja, az a háborút szolgálja. Nincs középút, nincs magyarázkodás, csak a rideg tény: a Tisza Párt a behívót küldené, nem a békét.