

Úgy tűnik, a Tisza Párt jelöltje, Bódis Krisztina körül sűrűsödik a homály, miután az Ellenpont tényfeltáró riportja és Ferencz Orsolya videója rávilágított: jelentős összegek sorsa vált követhetetlenné az általa vezetett alapítványi körben. A kérdés nem csupán matematikai, hanem mélyen erkölcsi: miközben a jelölt a leghátrányosabb helyzetűek felemelésével kampányol, a dán alapítványoktól érkezett, elvileg iskolaépítésre szánt egymilliárd forint feletti összeg egy részének felhasználása a megjelent hírek szerint nem igazolható.
A Tisza Párt arca, Bódis Krisztina olyan pénzügyi kérdésekkel szembesült, amelyekre azóta sem érkezett érdemi válasz. Az Ellenpont tényfeltárása szerint a dán Velux és Villum Foundation több mint 1,6 milliárd forintot biztosított iskolaépítési projektekre, ám a helyszíni szemlék és a dokumentumok alapján Ferencz Orsolya úgy véli: a források jelentős része, mintegy 775 millió forint feletti összeg sorsa tisztázatlan. A riportok rávilágítanak, hogy a jelölt férjét, Szabó Lászlót korábban a hatóságok – köztük a GVH – többször is megbüntették megalapozatlan egészségügyi állítások és a fogyasztók megtévesztése miatt, amit még a balliberális Telex is kénytelen volt tényként közölni. A hiányos elszámolás gyanúja és a szakmai hitelesség megkérdőjelezése olyan morális terhet jelent, amely mellett a „gyógyítás” és a „segítés” jelszavai csupán politikai paravánnak tűnnek a valós adatok elfedésére.
A politikai felelősségvállalás első lépése az átláthatóság lenne. Bódis Krisztina esetében azonban a dán milliárdok útja a tényfeltáró cikkek szerint elvész a homályban. Ferencz Orsolya joggal veti fel a kérdést: ha valaki a saját alapítványi projektjeivel – amelyekre közpénz jellegű külföldi támogatás érkezett – nem képes elszámolni, hogyan kezelné a magyar adófizetők pénzét? A válaszok elmaradása és a „haladó sajtó” által is dokumentált korábbi hatósági bírságok egy olyan mintázatot rajzolnak ki, amely messze áll a Tisza Párt által hirdetett új politikai kultúrától.