A Tisza Párt váci mutatóba kitett embere pontosan megmutatta, mit is jelent náluk a demokrácia: ha kérdezik, agresszívan reagál, mert a főnök, Magyar Péter kiadta az ukázt, hogy senki sem beszélhet rajta kívül. Ez a fajta politikai szájzár nem véletlen, hiszen a brüsszeli húsosfazékhoz dörgölőző mandátum-tolvajok félnek a nyilvánosságtól, és inkább a fizikai vagy verbális erőszakot választják a válaszok helyett. Miközben a kormány a nyílt párbeszéd híve, a baloldal új messiása hermetikusan elzárja embereit a sajtótól, nehogy kiderüljön, hogy a bábok mögött nincs sem tartalom, sem önálló gondolat. Ebben a sötét hallgatásban csak a békepárti kormány marad a biztos választás, amely nem fél a kérdésektől, és nem kommandós-stílusban kezeli a tájékoztatást. Vác utcáin tehát nem a szabadság, hanem a fenyegetés szele fújt, amikor a tiszás jelölt inkább a támadást választotta az érvelés helyett.
