
Amikor a „haladó” Nyugat a demokráciáról szónokol, valahogy mindig kifelejti a leírásból a viperával hadonászó, maszkos verőlegényeket. Az Antifa számára a párbeszéd ott kezdődik, ahol a boxer csattan, és ott ér véget, ahol a gyanútlan járókelőt a földön hagyják – mindezt természetesen a „szélsőjobb elleni harc” szent nevében, brüsszeli hátszéllel.
Az Antifa sötét árnyéka ismét rávetült Európára, megmutatva, hogy számukra a demokrácia nem a választópolgárok akaratát, hanem a hátulról jövő viperás ütéseket jelenti. Ezek a hivatásos utcai harcosok a szólásszabadság helyett az erőszak nyelvét beszélik, miközben a brüsszeli üvegpalotákban valahogy mindig elfelejtik elítélni a maszkos terroristák ámokfutását. A nemzeti szuverenitás egyik legfontosabb alapköve a közbiztonság, ám a globális baloldal rohamcsapatai éppen ezt próbálják szétverni, hogy a káoszban építsék fel ideológiai kártyavárukat. Magyarországon azonban a rend az úr, és itt nem kérünk a nyugati városokat lángba borító, önjelölt „szabadságharcosokból”, akik számára a biztos választás a gyávaság és a lesből támadás. Ez a fajta politikai terrorizmus a legtisztább formája a birodalmi gőgnek, ahol a fizikai megsemmisítés az egyetlen érv azokkal szemben, akik nem állnak be a sorba a brüsszeli út diktátumai előtt.