Gulyás István: A nap vendége Pokorni Zoltán, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség alelnöke. Alelnök úr, én készültem, de a nézõk megoldották helyettem a kérdezés problémáját, ugyanis oly mértékben fölpörgött az SMS-szolgálatunk és annyi kérdés érkezett, hogy most nagyon kényelmes helyzetben vagyok, mert csak ezeket a kérdéseket kell föltennem Önnek. Az elsõ blokk gyakorlatilag a legfrissebb, a mai legfrissebb problémával foglalkozik, mégpedig a Kereszténydemokrata Internacionálé elfogadott határozatra, amely igen komoly belpolitikai visszhangot váltott ki. Az egyik nézõnk azt kérdezi, hogy miért csak egy év után léptek a nemzetközi szervezeteknél azokban az ügyekben, amelyek megfogalmazódnak ebben a határozatban? Ha akarja, akkor idézek belõle.
Pokorni Z.: Mármint mibõl? A kérdésbõl, vagy az ügyekbõl?
G:I:Az ügyekbõl.
Pokorni Z.: Nem árt, mert nem minden tévénézõ vagy újságolvasó tudja, hogy mi ennek a határozatnak a tartalma. Egybevág egyébként tartalmilag azzal, amit a Fidesz legutóbbi kongresszusán, május 17-én elfogadott, és nagyjából megismétli azt, amit tavaly év õszén az Európai Parlamenti Néppárt, tehát az Európai Parlament legnagyobb frakciója egyébként a magyar sajtószabadság állapotáról elfogadott. Egy holland szervezet terjesztette ezt akkor elõ az õ vizsgálataik alapján, természetesen mi is hozzájárultunk ehhez, megszavaztuk ezt az Európai Néppárton belül. A Parlamentben, a Magyar Parlamentben hát most nehéz lenne összeszámolnom, de tucatnyi alkalommal szólalt fel Szájer József, Répássy képviselõ úr, Németh Zsolt azokról az esetekrõl szólva, amelyeket úgy ítéltünk meg, hogy sértik az emberi jogokat, a politikai jogokat. Mert elfogadhatatlan az, hogy valakit mondjuk pénzügyi kérdések miatt beidéznek a rendõrségre, és ott megalázó módon – nõ létére – testnyílásait átvizsgálva megalázó atrocitásnak teszik ki. Elfogadhatatlan az, hogy az ÁPV Rt. köriratban tiltja meg az állami cégeknek, hogy az ellenzéki napilapban, a Magyar Nemzetben hirdessen, és ajánlja a Magyar Hírlapot, Népszabadságot és így tovább. Elfogadhatatlan az, hogy nemcsak a Nemzeti Bank, hanem a Legfõbb Ügyészség vagy az a pénzintézeteket felügyelõ SZÁV – milyen ronda ez a rövidítés! – függetlenségét folyamatos támadások, politikai indíttatású támadások érik; ezekrõl mind beszéltünk. Magyarországi civil szervezetek, emberi jogi szervezetek tették ezt szóvá, adták közre itt, Magyarországon a jelentésüket. De bizony beszédes dolog az, hogy mindez a kormányt nem érdekelte, füle botját sem mozdította, mosolyogva hallgatták azt, hogy ha csak egyetlenegy fiatalembert ítélnek is el azért, mert elmondja a kormányt kritizáló véleményét, ha csak egyetlenegy fiatalembertõl veszik is el a szabad beszéd jogát, ha csak egyetlenegy társadalmi szervezetnek tiltják meg – mondjuk mert az iraki háború ellen akar tüntetni –, hogy Magyarországon ezt a véleményét utcai demonstrációval fejezze ki, azzal nem csak õket sértik meg, ezt a jogot sértik meg. A jog nem az ugyanis, amit adnak, a jog nem egy adomány, a jog az, amit nem vehetnek el soha, sehol, senkitõl. Attól sem, aki az iraki háború ellen akar tüntetni, attól sem, aki a miniszterelnököt kritizálja, senkitõl. Mert akkor ez a jog szenved csorbát. És bizony ez bántja, sérti a magyar embereket, mert ha meg lehet csinálni egy iraki háború ellen tüntetõ szervezettel, akkor holnapután meg lehet csinálni Önnel, hogy az Ön üdülési megrendelését kurkássza az APEH az irodákban – láttunk erre példát –: kikérték, hogy kik utaznak, kik akarnak nagyobb utakat kifizetni. Meg lehet csinálni, hogy a pontgyûjtõ kártyák – akik vásárolnak a Corában vagy a Spar áruházban, az õ bizalmas adataikhoz fér hozzá ugyanezen törvény alapján az APEH, mindenkiéhez, közel egymillió ember személyes adataihoz, hogy mit vásárol, mit eszik, mit fogyaszt, mennyi pénzt költ, akkor meg lehet csinálni. Ma még csak egy tüntetõtõl veszik el a jogát, holnapután egymillió ember személyes életébe túrnak bele. Tehát ezért érzékeny erre mindenütt a világ közvéleménye. A kormány sajnálatos módon mindaddig, amíg ez hazai vita volt, a füle botját sem mozdította. Akkor, amikor a nemzetközi közvélemény is foglalkozott vele, akkor pedig meg van sértve. Azt gondolom, hogy érthetõ az oka, hogy miért most akarja ezt, noha egy hónapja elfogadta a határozatát a Fidesz, azért, mert azt gondolom, kapóra jött a kormánynak, hogy elterelje a beszédet, elterelje a vitát az egyébként jelentõs megszorítást tartalmazó Medgyessy-csomagról. Ugye 75 milliárd forint visszavonásáról van szó az eddigi költségvetésben, gondoljunk bele, ez körülbelül annyi pénz, amennyit – ha uniós tagok leszünk – évente pluszban kapunk, tehát ha levonjuk a befizetéseket a remélt pályázati pénzektõl. 75–80 milliárd forint az az összeg, amit Magyarország profitálhat az Unióból az elsõ két–három esztendõben. Ekkora összeget von most vissza kórházaktól, egyetemektõl, Belügyminisztériumtól, minden ágazattól. Érthetõ a kormány szándéka, hogy igyekszik itt botrányt kavarni, a tükröt akarja összetörni ahelyett, hogy okulna a saját tükörképébõl, vádolja a Fideszt – ahogyan ezt tették egy éven keresztül –, ahelyett, hogy a magyar gazdaság problémáit igyekeznének megoldani.
G.I:.:Megelõzte a kérdésemet, mert az lett volna, hogy a 2002-es október 17–18-i határozat után miért lett hirtelen fontos? Mert gyakorlatilag megnéztem mind a két határozatát részben az Európai Néppártnak, részben a CDI-nek, és gyakorlatilag majdhogynem szó szerint megfelel egymásnak, és eddig ez egyáltalán nem volt fontos. És van egy kérdés, egy nézõi kérdés, amely nem is kérdés igazán, hanem felszólítás, ami viszont az Ön által felvetett dolgokra felel: “Ne hagyják elterelni az ország figyelmét Magyar Bálintról az új botrány miatt.” Itt az “új botrány” gondolom a CDI körül kirobbant botrány.
Pokorni Z.: Nem hiszem, hogy ez botrány lenne. Kovács László a maga módján igyekszik ezt…
G.I..:Mindenesetre a kommunikáció elég erõteljesen botránnyá igyekszik ezt növelni.
Pokorni Z.: Nézze, szerintem ezek a dolgok botrányosak, amiket a kormány egy bevallottan III/2-es egykori hírszerzõ irányításával a rendõrséggel csinál. Az, hogy a magyar rendõrséget Salgó László vezeti, az önmagában botrány. Az, amit a rendõrség csinál egy éve a szocialista párt nyomására, az szintén botrányos.
G.I: Ezt Önök be tudják bizonyítani? Ne haragudjon…
Pokorni Z.: Ezek jól földogozott, leírt, tanúvallomásokkal alátámasztott anyagok, ezeket egyébként elvitte a delegációnk Lisszabonba, ott nem egy egyszerû határozatot adtunk le, hanem ennek a dokumentált változatát. Ezt szívesen eljuttatjuk újból mindenkihez. Egyébként három nyelven – most már lassan másfél hónapja – az Interneten ez olvasható. Ha mindez nem volt fájdalmas vagy érdekes a kormány számára, nekünk fájdalmas volt és érdekes, ezért mondtuk el ezt számtalanszor a Parlamentben, ahol csak módunk volt, nemzetközi fórumokon, mert minden normális ország így jár el. De természetesen ettõl még a magyar belpolitikai élet megy tovább. Egyetértek azzal, hogy sokkal fontosabb ma a Medgyessy-csomag, a megszorító csomag, sokkal fölháborítóbb az, ami az Oktatási Minisztérium környékén föltárul, és valóban ez a botrányos, és nem az, hogy egy parlamenti párt végzi a dolgát, és szóvá teszi, hogyha Magyarországon emberektõl – elõször csak egytõl, kettõtõl, de ki tudja, reméljük, többtõl nem lehet – politikai jogokat vesznek el. Mert ebben az esetben mindenkinek a joga sérülhet, ha ezt szó nélkül hagyjuk.
G.I: .:Tudomásom szerint egyébként Kovács László gyakorlatilag azt mondta, hogy micsoda visszataszító dolog az, hogyha egy ellenzéki párt egy nemzetközi fórumon megtámadja a saját országát, és ilyen dolgokat, ilyen csúnyaságokat mond róla.
Pokorni Z.: Ezt egy esetben mondhatná Kovács László, hogyha ezt alaptalanul tenné egy ellenzéki párt. Ha alappal teszi, akkor azt gondolom, hogy dolga megvédeni a magyar embereket, megvédeni a magyar emberek jogait, politikai jogait. Minden normális európai országban ezt teszi minden emberi jogi szervezet, minden politikai szervezet. Ha alaptalanul teszi ezt egy politikai szervezet, akkor azt gondolom, hogy ez visszataszító. Láttunk erre példát az elmúlt évtizedekben, alaptalan rágalmazásokra.
G.I: .: Mire gondol itt?
Pokorni Z.: Föl is hívtuk erre a figyelmet. Hát azt gondolom, hogy Kovács László gyakorlatából vagy az SZDSZ gyakorlatából szép számmal lehetne idézni példát erre, ahol mondjuk azt hírelték, hogy az Adórendõrség afféle Fidesz titkosszolgálatként sanyargatja majd a magyar embereket és lehallgatja a telefonokat és így tovább. Ezt talán éppen a Liberális Internacionálé egyik ülésén szabaddemokrata politikusok adták elõ hosszan ecsetelve. Tehát nem az a kérdés, hogy valaki szól-e, vagy sem, hanem az, hogy igazat beszél-e, vagy sem. Ha igazat beszélünk, akkor viszont nem ránk kell dühösnek lenni, hanem azoknak kell szégyellni magát, aki ezeket a jogsértéseket elkövette.
G.I: .: Ön az elõzõ kormányban az Oktatási Minisztériumot vezette. Nyilvánvalóan rengeteg olyan kérdés érkezett, ami az oktatás mai helyzetére vonatkozna – részben pozitív, részben negatív kérdések. “Az önkormányzatok nem tudnak fizetni, egyre több a munkanélküli pedagógus, az Oktatási Minisztérium pedig hangos a botrányoktól. Hol a szakmai munka, milyen javaslatuk van Önöknek?” – kérdezi egy nézõnk.
