Fidel Castro 1926-ban született Mayaríban, Kuba keleti részén. Az egyetemen jogot tanult, ott fordult a marxizmus felé. Diákként az Amerika-barát kormány ellen szervezett lázadást, ami miatt két évre bebörtönözték. 1956 végén Che Guevarával együtt gerillaháborút indított a kormány ellen. 1959-ben az ország miniszterelnöke lett. Folyamatos Amerika-ellenes politikája miatt többször is megpróbálták elmozdítani a hatalomból. 1962-ben kirobbantotta a kubai rakétaválságot azzal, hogy megengedte a Szovjetuniónak, hogy rakétákat telepítsen Kubába. 1976-ban a szigetország nemzetgyűlése elnökké választotta.
Castro szerint Kuba gazdasági problémáiért a kapitalizmus volt a felelős, amit csak a nép forradalma tud megoldani. Vezetése alatt Kuba kommunista pártállammá vált, államosította az ipart és a kereskedelmet. Támogatói szerint visszaadta Kubát a népnek, sokan azonban azért kritizálták, mert brutális eszközökkel hallgattatta el az ellenzéket, intézkedéseivel pedig tönkretette az ország gazdaságát. Szovjet segítséggel felfejlesztette a hadsereget, amit később a világ számos pontján bevetettek baloldali afrikai és dél-amerikai országok támogatására. A Szovjetunió összeomlása után Kuba egyike maradt a kevés kommunista államnak, kereskedelmi szövetséges híján azonban gazdasági hanyatlás következett, élelmiszer- és üzemanyaghiány lépett fel. A válság 1994-ben érte el csúcspontját, amikor kubaiak tízezrei szöktek a tengeren át az Egyesült Államokba.
Fidel Castro negyven éven át volt Kuba elnöke, megromlott egészségi állapota miatt azonban 2008-ban átadta az ország vezetését testvérének, Raúl Castrónak. Azóta visszavonultan élt, de a Kubába látogató külföldi vezetőkkel még találkozott. Áprilisban váratlanul beszédet mondott a kubai kommunista párt kongresszusán. Aktív politikusként többórás beszédeiről híresült el, a leghosszabb szónoklata több mint hétórás volt. Rekordot tartott a politikában is, a világ egyik utolsó kommunista államát csaknem ötven éven át irányította, ezzel ő volt a harmadik leghosszabb ideig regnáló állami vezető.
Kubában megrendülten, az Egyesült Államokban utcai ünnepléssel fogadták Castro halálhírét. Az Amerikában élő kubai közösség szerint évtizedes elnyomás alól szabadult fel a kommunista szigetország.
A néhai diktátor testvére, Raúl Castro jelentette be Fidel Castro halálát az állami televízióban. „Mély fájdalmat kell megosszak a kubai néppel, barátainkkal a kontinensen és a világban. Ma, november 25-én 22 óra 29 perckor a kubai forradalom parancsnoka és vezetője, Fidel Castro Ruz meghalt. Maradványait elhamvasztjuk. 26-án, szombaton, a temetések rendező bizottsága részletesebb információkat ad a megemlékezésről, amivel kinyilvánítjuk felé tiszteletünket. Győzelem, rendületlenül” – zárta forradalmi jelmondatával Fidel Castro halálának bejelentését televíziós üzenetében a kubai elnök.
A kubaiak vegyesen fogadták a hírt. „Engem megrázott, nem értem. Olyan közszereplő volt, akit mindenki szeretett és tisztelt” – mondta egy havannai lakos, Dunsy Fajardo.
„Az egész világ emlékezni fog rá, mert olyan dolgokat vitt végbe, amilyeneket azelőtt senki. Egy országot irányított, és nagyon hosszú ideig volt elnök. Ilyet senki más a világon nem tett, csak ő. Kubaiként ezt gondolom. Sajnos közben az ember maga egy szörnyeteg volt” – véli egy másik lakos.
Míg Kubában inkább megrendülés fogadta Castro halálát, az amerikai kubai közösség több tagja is ünnepelt. A floridai Miamiban spontán utcabált rendeztek. A kubai emigránsok szerint szülőföldjük most léphet egyet a fejlődés felé. „Szerintem ezzel elkezdhetünk egy nagyobb változást. A mai napot nagyon sokan várták, és most biztos pezsgővel ünnepelnek. Mások meg attól félnek, hogy mi fog történni, de a kubaiak többsége bizonytalan a jövőt illetően, mert nem mondtak erről még semmit, amikor bejelentették, hogy Raul Castro 2018 februárjában lemond. Nem hiszem, hogy a kommunista párt bármi konkrétumot mond. De nem szabad elszalasztanunk azt a nagy lehetőséget, hogy minden kubai hozzájárulhasson az ország működéséhez. Ez egy nagyszerű pillanat a búcsúra és az örömre” – mondta ez a disszidens.
A visszavonultan élő Castro, akit sokan csak a „Parancsnok” néven emlegettek, időről időre a nyilvánosság elé lépett, újságcikkeket írt, és látogatókat is fogadott.
