Indok nélkül nem támad Peking
– Nancy Pelosi amerikai demokrata házelnök tajvani vizitje elhibázott, eredménytelen stratégia volt, amivel annyit sikerült elérni, hogy Washington még agresszívebbé tette a Kínai Népköztársaságot. Most újabb amerikai kongresszusi delegáció kereste fel a de facto önálló államként működő szigetországot, ez pedig jól szimbolizálja a washingtoni politikát: hiába figyelmeztetett a Pentagon és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), hogy Pelosi ne szítsa a konfliktust, a jelek szerint ezen jól felkészült szervek hatása a nagypolitikára minimális – értékelte a Magyar Nemzet megkeresésére a Tajvan és Kína között eszkalálódó feszültséget Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.
Az elemző emlékeztetett: a modern amerikai biztonságpolitikát Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter teremtette meg.
A most 99 éves diplomata igyekezett kijátszani egymás ellen a két szuperhatalmat, Kínát és az akkori Szovjetuniót – a szovjetek elszigetelésére irányuló lépésként ismerte el például Peking „egy Kína” politikáját Richard Nixon akkori amerikai elnök, amikor – Kissinger javaslatára – 1972 februárjában felkereste a távol-keleti országot
– magyarázta a szakértő.
Nógrádi György szerint azonban most azt látjuk, hogy Washington elérte azt, amit valójában sem Peking, sem Moszkva nem szeretett volna: összefogtak az Egyesült Államok ellen, miközben Oroszország riválist lát Kínában a Távol-Keleten, Peking pedig abból indul ki, hogy ami egyszer kínai terület volt – mint például Szibéria –, azt vissza kell foglalni.
Ezt a kontextust figyelembe véve Washington jelenleg rendkívül rövid távú politikai játékot játszik, az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden pedig aligha rendelkezik hosszú távú koncepcióval a nagyhatalmi játszmákban
– magyarázta a biztonságpolitikai szakértő.
Nógrádi György szerint azt nagyon nehéz megjósolni, hogy mi lesz az elmúlt hetekben újult erőre kapott kínai–tajvani konfliktus jövője, az ugyanakkor biztosra vehető, hogy ha a távol-keleti óriás meg is támadja a szigetországot, arról egyetlen ember fog dönteni, mégpedig a kínai elnök. – Hszi Csin-pingnek (Xi Jinping) ugyanis éppolyan meghatározó szerepe van a konfliktus esetleges eszkalációjában, mint Vlagyimir Putyinnak a mostani orosz–ukrán háborúban – húzta alá az elemző.
Hangsúlyozta: noha az Egyesült Államok a legmodernebb amerikai fegyverekkel látja el Tajvant, ettől még Kína katonai fölénye megkérdőjelezhetetlen, Peking ugyanakkor vélhetően csak akkor támadna, ha garanciát lát arra, hogy a harcok nem eszkalálódnak világháborúvá.
A biztonságpolitikai szakérő kitért arra is: bár a nemzetközi médiában úgy tűnik, pattanásig feszült a helyzet a két nagyhatalom között, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyan erről kevés szó esik a nyilvánosságban, de attól még tény, hogy rengeteg kétoldalú fórum van, amelyeken a kínaiak és az amerikaiak nap mint nap egyeztetnek – még ha Biden elnöksége alatt ezek a csatornák nehézkesebben működnek is, kommunikáció bizonyosan van.
Magyar Nemzet
