Kolbászízesítő és toroskáposzta fesztivál Karcagon

Karcagot legtöbben a hungarikum birkapörköltről ismerik, de ilyenkor a kolbász és a toroskáposzta kerül reflektorfénybe. A Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központ környékét most a frissen sült kolbász és a fűszerek csábító illata lengte be. A cél pedig nem csupán a győzelem, hanem az is, hogy a disznótoros hagyományok generációról generációra tovább éljenek.

Ahogy csapatról csapatra jártunk, mindenütt más fűszerezésről és féltve őrzött receptúráról meséltek. A karcagi toroskáposzta egyik titka, hogy időt hagynak neki, hogy az ízek lassan, komótosan érjenek össze. Van egy íz Karcagon, ami máshol már szinte teljesen eltűnt: egy különleges, enyhén csípős kolbászféle, amely első falatra meglepetést okoz, aztán rögtön maradásra bír. Volt, ahol kimérve került a fűszer a keverékbe, máshol inkább a rutinos kéz és a megérzés döntött. A visszatérő csapatok azonban már pontosan tudják, hogy néha egy leheletnyi aránykülönbség is eldöntheti, mi okoz igazi élményt.

A fiatalok sem maradtak a háttérben. Az egyik csapat például egy nagymamától örökölt húsdarálót vetett be, mert ők úgy tartják, az igazi íz nemcsak a receptben, hanem a generációkon át továbbadott hagyományban rejlik.

Miközben a csapatok lelkesen dolgoztak a pultok mögött, a látogatók kóstolgattak és beszélgettek, a gyerekek pedig önfeledten szaladgáltak a Sámándob körül. Az egész eseményt áthatotta a jókedv és az összetartozás érzése egy igazi, hamisítatlan vidéki disznótor elevenedett meg. F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő úgy véli, ezek az események túlmutatnak az ételeken: identitást és összetartozást adnak a térségnek. Hubai Imre mezőgazdaságért felelős helyettes államtitkár szerint ezek az ízek gyerekkori emlékeket idéznek, és felelősségünk, hogy továbbadjuk őket.

Karcagon idén is azok gyűltek össze, akik tudják, hogy a hagyomány nem a könyvek lapjain, hanem az asztal körül él tovább. Elsőre talán csak egy kolbászversenynek látszik, valójában azonban közösségeket formál, kapcsolatokat erősít és emlékeket teremt. Talán éppen ez az a titkos összetevő, ami igazán számít.