Sorban érkeztek az utódok a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlés elnökének, Szabad Györgynek a ravatalához a Fiumei úti sírkertbe.
„Érdemem kevés, ezt a feladatot nem kerestem, de vállalom…” – Szabad György szavait idézve kezdte búcsúbeszédét az államfő, miközben kiemelte: nem volt nála méltóbb személy arra, hogy a két diktatúrát követő első demokratikus parlament elnöke legyen. Zsidó származása miatt előbb munkaszolgálatra vitték, majd nem sokkal később már az oroszok hurcolták kényszermunkára. A kommunista diktatúra évtizedeiben történészként, akadémikusként következetesen képviselte a nemzeti, polgári értékrendet. 1987-ben felszólalt a lakitelki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja lett.
„Tanár volt, aki Kossuth és a magyar polgárosodás eszméjének éltetőjeként, a békés polgári átalakulás időszakában lett a kiváló tudósból elismert tekintélyű közéleti emberré. A rendszerváltó időkben Antall József néhai miniszterelnök mellett az MDF legmeghatározóbb személyiségei közé tartozott. Szerénységével, felkészültségével, emberi tisztességével képes volt rangot és tekintélyt adni első szabadon választott Országgyűlésünknek” – emelte ki a köztársasági elnök.
Az 1990 és 1994 között kormányon lévő MDF volt frakcióvezetője, Kónya Imre felidézte Szabad György első beszédét, amelyet 1990 májusában mondott. A néhai házelnök akkor azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás alapját, az 1956-ban vérrel kivívott szabadságnak kell képeznie.
„Amikor utoljára találkoztunk, fogtam a kezedet, beszéltem hozzád, te mást nem tudtál válaszolni, csak néztél, egyre csak néztél, tágra nyílt szemeidet rám függesztetted. Azt tanultam tőled Gyuri bácsi, mondtam elhomályosult szemekkel, hogy nemzet és demokrácia. Emlékszel, kérdeztelek és nem tudtam hogy érted-e a szavaimat. Az és kötőszót mindig hangsúlyoztad…” – fogalmazott Kónya Imre.
Szabad György 91 éves korában hunyt el, az Országgyűlés, a Magyar Tudományos Akadémia, és a Nemzeti Örökség Intézet saját halottjának tekinti.
