Ungváry: Gyakran giccsbe fordul a trianoni emlékezés
Június negyedikén 97 éve, hogy a trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elvesztette területének kétharmadát. Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudjuk azóta sem. A nemzeti tragédiából könnyen lehet rövidtávú politikai előnyt kovácsolni – és még üzleti hasznot is. Ezt a témát járta körbe Célpont című műsorunk.
„A magyar társadalom számára azt az üzenetet közölték, hogy „Nem, nem, soha!” illetve, hogy „Mindent vissza!”. És itt van igazából a problémának a gyökere, hogy Trianon egy igazságtalan, ránk diktált rablóbéke volt” – vélte Ungváry Krisztián történész.
A Horthy-korszakban sorra épültek az első világháborús emlékművek, és az országzászlók, melyeken a lobogót Trianonra emlékeztetve mindig félárbocra eresztették. A második világháború után azonban a legtöbbet eltüntették. Június 4-ét az Országgyűlés a Fidesz 2010-es győzelme után a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Azóta hivatalosan is megemlékeznek az évfordulóról.
Ungváry szerint a folyamat egy kissé aggasztó: „Nem azért, mert a Trianonra való emlékezés ne lenne nemzeti ügy és nemzeti kötelesség, hanem egyrészt ez túl gyakran fordul giccsbe, és van egy másik probléma, hogy a magyar nemzeti emlékezésben mindig volt egy hajlam arra, hogy magunkat mindig kizárólag az áldozat szerepébe képzeljük el.”
Három év múlva centenáriuma lesz a trianoni diktátum aláírásának. A jobbikos Szávay István szeretné, ha emlékévben emlékeznének meg az eseményről. Erről szóló javaslatát azonban a kormánypárti többség nemrég leszavazta az Országgyűlésben.
„Egyrészt nyilvánvalóan azért nem fogadták el, mert nehogy már valamiben a Jobbiknak igaza legyen, és nehogy már valamilyen pozitív döntést hozzánk lehessen kötni. Tehát nyilvánvalóan fognak majd egy saját kezdeményezéssel élni. Ezt az elmúlt hét év során számos alkalommal láttuk, hogy valamit beadtunk, leszavazták, benyújtották sajátként” – mondta a jobbikos politikus.
