Az autonóm elnök asszony

Gajdics Ottó újságírónak a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikke.

  • 2022. november 15., kedd 07:48
Vágólapra másolva!

November 10-én töltötte be hivatali idejének első fél évét Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke. Több elemző, értékelő írás megjelent azóta, amelyek próbálták megragadni a jelentőségét annak, hogy egy – a politikai időszámítást figyelembe véve – rendkívül fiatal, többgyermekes családanya tölti be hazánkban a legfőbb közjogi méltóság tisztségét. Különösen izgalmas rápillantani elnök asszony tevékenységére annak a nemtelen, igaztalan mocsokáradatnak a tükrében, amit a balliberális oldalon öntöttek rá attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán Viktor megnevezte őt a Fidesz jelöltjeként.

„Rossztársasági elnök”, ezzel az idétlen szóviccel rombolta a közbeszéd amúgy sem túlságosan magas színvonalát a HVG, amikor hírül adta Novák Katalin villámkarriernek titulált felkérését. A libernyákok legnagyobb szívfájdalma ugyanis már akkor is az volt, hogy érdemben nem tudtak beleszólni a folyamatba, nem maradt más eszköz a kezükben, mint a lejáratás, a hiteltelenítés. Ki is jelentették azon nyomban, hogy a volt családügyi miniszter, a Fidesz volt alelnöke, a kormányfő egyik legfőbb bizalmasa nem tudja megjeleníteni a nemzet egységét, pedig a köztársasági elnöknek ez lenne a legfőbb küldetése.

Most nem időznénk sokat azon rágódva, milyen tartalma van a balliberális oldalon a nemzet fogalmának, és vajon mit gondolnak ők bárminek az egységéről, amikor egymást is meg tudnák fojtani egy kanál vízben, és kizárólag Orbán-fóbiájuk tereli őket néhanapján egybe. De ki tudja, honnan vett pökhendi felsőbbrendűségük, amellyel cáfolhatatlannak hitt verdiktjüket kimondták Novák Katalinra, egy fél év alatt semmivé illant.

A Nézőpont Intézet felmérése ugyanis azt mutatja, hogy mára jelentősen megnőtt a Novák Katalin államfői tevékenységével elégedettek aránya.

Míg augusztusban a köztársasági elnök személyét ismerő magyarok körében 52 százalék, addig novemberben már 63 százalék vélekedett úgy, hogy összességében az elvárásoknak megfelelően tölti be az államfői tisztséget. Az elégedetlenek aránya ugyanezen időszakban az ötödével csökkent, harminc százalékról 24 százalékra. Ez a matek pedig nem jön ki, csak abban az esetben, ha olyanok is így vélekednek egyre nagyobb számban, akik nem vádolhatók vérmes kormánypártisággal.

Hamis volt tehát az a megközelítés, hogy aki fideszes, az pártkatona marad világ életében, de aki az SZDSZ-ben töltött be tisztségeket, az utána olyan függetlenné válik, hogy önmagától is elhatárolódik. És egyre többekben megérik az a felismerés is, hogy nem lehet egyszerre populizmust kiáltani valakire, mert figyelembe veszi a választópolgárok véleményét politikájának kialakítása közben, és ugyanazzal a lendülettel azzal vádolni, hogy csak a csókosoknak, a haveroknak kedvező döntéseket hoz.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható