Egy tanárnő kiábrándult levele a Tisza Párt valódi arcáról
Egy nyugdíj előtt álló pedagógus érzelmes Facebook-posztja terjed, aki 40 év tanítás után teszi fel a kérdést: kiben bízhatunk még? Leírja, hogyan várta a reményt, de csak újabb, a múltjáról összevissza hazudó, a feleségét lehallgató figurát kapott. "Hogyan bízhatnék rá egy országot, aki tegnap még a rendszer része volt, ma pedig elárulja a szövetségeseit Brüsszelben?" – írja. A szavai egy egész kiábrándult tábor néma dilemmáját fogalmazzák meg.
Sokakkal együtt én is változást akarok. Vagy legalábbis akartam. Vártam valakire, aki más, mint a többiek. Figyeltem Gyurcsányt, Dobrev Klárát, Karácsonyt, Márki-Zayt, és láttam a kudarcokat. Láttam, ahogy mind ugyanazok a külső erők – Brüsszel, a különböző alapítványok – mozgatják őket, és láttam, ahogy elbuknak, mert a magyar valósággal nem tudtak mit kezdeni.
Aztán jött Magyar Péter. És egy pillanatra sokan reménykedni kezdtünk.
Ma már ott tartok, hogy több a kérdésem, mint a válaszom. És látom, hogy a változást akarók táborában egyre többen mondogatjuk egymásnak: "Tudom, hogy problémás, de fogjuk be az orrunkat, váltsuk le a kormányt, utána majd lesz valami."
De őszintén: Tényleg ez a terv? És mi lesz az az ár, amit ezért a "befogott orrért" fizetünk?
Azt mondják, bízzunk benne. De hogyan lehet bízni valakiben, aki éveken át a NER csúcsán, több zsíros állásban élvezte mindazt, amit ma támad? Aki tegnap még a rendszer haszonélvezője volt, ma pedig annak Messiásaként árulja magát?
És akkor ott vannak a személyes ügyek. A vádak, a volt feleségének lehallgatása, a zsarolás... Söpörjük félre, mondván, hogy "magánügy"? Vagy hogy "politikai támadás"? Lehet. De a bizalom itt kezdődik. Ha valaki a saját családjával kapcsolatban ennyiszer hazudott, ennyiszer beszélt össze-vissza, akkor miben higgyünk neki? Ha tegnap még mást mondott a NER-ről, mint ma, akkor holnap mit fog mondani rólunk?
Ez az, ami a legfájdalmasabb. Itthon azt halljuk, amit hallani akarunk: béke, a migráció megállítása, a gyermekeink védelme az LMBTQ-propagandától az óvodákban. Jól hangzik.
Közben mi történik Brüsszelben? A Tisza Párt, az Európai Néppárt friss tagjaként, mindent megszavazott, ami ezzel szöges ellentétben áll. Megszavazták a migrációs paktumot. Támogatják a fegyverszállításokat Ukrajnának. Támogatják azokat az erőket, amelyek szerint a "gender-érzékenyítés" európai alapérték.
Ez nem stratégia, ez álcázás. Két Tisza Párt létezik? Egy a hazai közönségnek, egy pedig a brüsszeli főnököknek? Amikor a párt egyes tagjai a Pride szervezői és büszke résztvevői, akkor kinek higgyen az a szavazó, aki itthon a "normális világ" ígéretét hallja?
Kinek hazudnak? Nekünk, vagy Brüsszelnek? Vagy mindkettőnknek egyszerre?
Látom magam körül azokat, akik azt mondják: "Mindegy, csak menjenek. Magyar Péter alkalmatlan, talán még veszélyes is, de legalább leváltja őket, utána majd meglátjuk."
Én ettől a "majd meglátjuk"-tól félek a legjobban.
Azt hisszük, a kormány iránti gyűlöletünk felmentést ad a felelősség alól? Hogy a kormány leváltásának vágya felülírhatja a józan észt? Hogy egy olyan emberre bízhatjuk az országot, aki bizonyítottan hazudott a saját múltjáról, és aki homlokegyenest mást képvisel Brüsszelben, mint amit itthon ígér?
Tényleg azt hisszük, hogy ugyanazok a külső erők, amelyek Dobrev és Márki-Zay bukása mögött álltak, most hirtelen a mi érdekünkben támogatnak valakit? Vagy csak egy új, engedelmesebb, de a múltja miatt még jobban zsarolható bábut keresnek?
Én is változást akartam. De félek, hogy ezért az "alternatíváért" sokkal nagyobb árat fizetnénk, mint gondolnánk. Ez az "utána majd lesz valami" lehet, hogy a teljes káosz lesz.
Én... én már nem tudom tiszta lelkiismerettel befogni az orrom.
Forrás: Facebook
