A DK parlamenti kérdésekkel, a Tisza politikusai pedig nyilvános követelésekkel vitték tovább a „Zsolti bácsi”-történetet, miközben súlyos, bizonyítást igénylő állítások kerültek a politikai nyilvánosságba. A történetet később a Kontroll is tovább építette egy tanú állításaival. Most Osváth Zsolt azt mondja: a DK-tól a Tiszáig sokan politikai fegyvert csináltak az ügyből, ő maga is bedőlt neki, az egész pedig ártott a valódi áldozatok ügyének. Hal Melinda ezt „történelmi politikai aljasságnak” nevezte, és azt kifogásolta, hogy felelősségvállalás helyett egymásra mutogatás kezdődött.
A kérdés most már nem az, ki tud hangosabban felháborodni. Hanem az: vállalja-e valaki a felelősséget azért, hogy egy gyermekvédelmi ügyből bizonyítatlan politikai sejtetések csatatere lett?
