Az IMF neve Magyarországon nem pusztán egy nemzetközi pénzügyi intézményt jelent. Történelmi emléket is. A 2008-as pénzügyi válság idején Magyarország IMF-programba került, amelynek részeként befagyasztották a közszféra béreit, visszavágták, majd megszüntették a 13. havi juttatásokat, szigorították a nyugdíjrendszert és csökkentették az állami támogatások egy részét. Éppen ezért minden olyan újabb IMF-ajánlás különös figyelmet érdemel, amely ismét a lakossági támogatások, az adók vagy a családi kedvezmények rendszeréhez nyúlna. Nemzetközi Valutaalap
IMF: a mostani ajánlások több pontja is ismerős
Az IMF 2025-ös magyar országjelentése konkrétan azt javasolta, hogy a lakossági energiaár-támogatásokat fokozatosan vezessék ki, és helyettük célzott pénzbeli támogatást kapjanak a leginkább rászorulók. Ez magyar viszonyokra lefordítva a jelenlegi rezsicsökkentési rendszer alapvető átalakítását jelentené. Az IMF érve szerint az általános támogatás drága és torzítja az árjelzéseket, miközben a szegényebb háztartásokat célzottabban lehetne segíteni. Nemzetközi Valutaalap
Közgazdaságilag ez koherens álláspont. Társadalompolitikailag azonban egészen más kérdés, hogy mi történne azokkal a családokkal, amelyek ma nem minősülnek rászorulónak, de a piaci energiaár teljes terhét már nehezen viselnék el. A rezsicsökkentés megszüntetésével az energia ára nem tűnik el, csak a költség egy része átkerülhet az államtól közvetlenül a háztartásokhoz. Ezért nem elegendő azt mondani, hogy célzottabb lesz a rendszer. Azt is meg kell mutatni, hány ember fizetne többet és mennyivel.
Az IMF adópolitikai ajánlásai ugyancsak érzékeny pontokat érintenek. A jelentés magasabb marginális személyijövedelemadó-kulcsot javasol a magasabb keresetekre, vagyis a jelenlegi egykulcsos rendszer progresszívebbé tételét. Emellett kevesebb adókedvezményt és szűkebb adómentességi rendszert tartana célszerűnek. Nemzetközi Valutaalap
A családi adókedvezményeknél az IMF azt vetette fel, hogy a jelenlegi rendszert plafonnal korlátozott, gyermekenként járó adójóváírás válthatná fel. Az IMF ezt költségvetési és munkaerőpiaci szempontokkal indokolja. Magyar szemszögből azonban ennél többről van szó: a családi adórendszer az elmúlt másfél évtized egyik meghatározó társadalompolitikai döntése volt. Átalakítása ezért nem egyszerű könyvelési korrekció, hanem annak eldöntése, hogy a gyermeknevelés terheit milyen mértékben vállalja át az állam. Nemzetközi Valutaalap
És itt válik fontossá a magyar történelmi tapasztalat.
A 2008-as IMF-program során az akkori magyar kormány vállalta a közszféra béreinek befagyasztását, a 13. havi közalkalmazotti bér eltörlését, a 13. havi nyugdíj korlátozását, majd megszüntetését. Később felgyorsították a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését, szigorították a korai nyugdíjazást, csökkentették egyes családi támogatások időtartamát, és az energia-támogatások megszüntetését is vállalták. Ezek nem utólagos politikai legendák: maguk az IMF dokumentumai sorolják fel őket. IMF eLibrary
Az IMF oldaláról erre természetesen van erős ellenérv. Magyarország 2008-ban súlyos pénzügyi válságban volt, finanszírozási nehézségekkel küzdött, és a program célja az állam fizetőképességének, illetve a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése volt. A megszorításokat ezért nem lehet egyszerűen úgy bemutatni, mintha az IMF kedvtelésből talált volna ki társadalmi fájdalmakat. A program egy válsághelyzetre adott válasz volt. Nemzetközi Valutaalap
Ez azonban nem teszi semmissé a társadalmi következményeket. A magyar tapasztalat éppen az, hogy amikor külső finanszírozási kényszer és költségvetési kiigazítás találkozik, a makrogazdasági egyensúly helyreállításának ára nagyon gyorsan megjelenhet a bérekben, a nyugdíjakban, a támogatásokban és a családi költségvetésekben.
Ezért különösen fontos, hogy ha a Tisza-kormány valóban külső finanszírozási lehetőségeket mérlegel, hozza nyilvánosságra, folyik-e tárgyalás az IMF-fel, miről szólnak ezek az egyeztetések, és kapcsolódnak-e hozzá gazdaságpolitikai vállalások. Jelenleg nincs nyilvánosan megerősített IMF-hitelprogram, ezért ezt nem szabad kész tényként kezelni. Az viszont tény, hogy az IMF Magyarországnak szóló legutóbbi ajánlásaiban több olyan intézkedés szerepel, amely közvetlenül érintené a rezsit, a személyi jövedelemadót és a családi kedvezményeket. Nemzetközi Valutaalap
A magyar érdek szempontjából ezért nem az a fő kérdés, hogy egy ajánlásra IMF-logó került-e. A kérdés az, mit jelentene a végrehajtása egy magyar család havi költségvetésében.
A rezsicsökkentés kivezetése magasabb közvetlen energiaköltséget jelenthet azoknak, akik nem kerülnének be a célzott támogatotti körbe. A progresszívebb szja magasabb adót jelenthet bizonyos kereseti sávokban. A családi kedvezmények átalakítása pedig nyerteseket és veszteseket egyaránt teremthet. Ezek hatását kell előbb kiszámolni, és csak utána eldönteni, hogy valóban jobb rendszert kínálnak-e annál, amelyet leváltanának.
Magyarország egyszer már megtapasztalta, milyen az, amikor a költségvetési egyensúly helyreállításának feltételeit külső finanszírozási kényszer mellett kell végrehajtani. Éppen ezért most nem az a felelős magatartás, hogy már előre IMF-programot kiáltunk. Hanem az, hogy minden egyes ajánlásnál feltegyük a kérdést: ki nyer vele, ki fizeti meg, és milyen magyar alternatíva létezik ugyanarra a problémára.
