
A Tisza gazdaságpolitikája IMF-ízű kérdéseket vet fel
Rezsiemelés, többkulcsos szja és a családi kedvezmények átalakítása: ezek az irányok sok magyar családnak fájdalmas IMF-emlékeket idéznek. Az IMF körüli vita azért fontos, mert az ilyen receptek árát rendszerint az emberekkel fizettetik meg.
Az IMF neve Magyarországon nem pusztán egy nemzetközi pénzügyi intézményt jelent. Történelmi emléket is. A 2008-as pénzügyi válság idején Magyarország IMF-programba került, amelynek részeként befagyasztották a közszféra béreit, visszavágták, majd megszüntették a 13. havi juttatásokat, szigorították a nyugdíjrendszert és csökkentették az állami támogatások egy részét. Éppen ezért minden olyan újabb IMF-ajánlás különös figyelmet érdemel, amely ismét a lakossági támogatások, az adók vagy a családi kedvezmények rendszeréhez nyúlna. Nemzetközi Valutaalap
IMF: a mostani ajánlások több pontja is ismerős
Az IMF 2025-ös magyar országjelentése konkrétan azt javasolta, hogy a lakossági energiaár-támogatásokat fokozatosan vezessék ki, és helyettük célzott pénzbeli támogatást kapjanak a leginkább rászorulók. Ez magyar viszonyokra lefordítva a jelenlegi rezsicsökkentési rendszer alapvető átalakítását jelentené. Az IMF érve szerint az általános támogatás drága és torzítja az árjelzéseket, miközben a szegényebb háztartásokat célzottabban lehetne segíteni. Nemzetközi Valutaalap
Közgazdaságilag ez koherens álláspont. Társadalompolitikailag azonban egészen más kérdés, hogy mi történne azokkal a családokkal, amelyek ma nem minősülnek rászorulónak, de a piaci energiaár teljes terhét már nehezen viselnék el. A rezsicsökkentés megszüntetésével az energia ára nem tűnik el, csak a költség egy része átkerülhet az államtól közvetlenül a háztartásokhoz. Ezért nem elegendő azt mondani, hogy célzottabb lesz a rendszer. Azt is meg kell mutatni, hány ember fizetne többet és mennyivel.
Az IMF adópolitikai ajánlásai ugyancsak érzékeny pontokat érintenek. A jelentés magasabb marginális személyijövedelemadó-kulcsot javasol a magasabb keresetekre, vagyis a jelenlegi egykulcsos rendszer progresszívebbé tételét. Emellett kevesebb adókedvezményt és szűkebb adómentességi rendszert tartana célszerűnek. Nemzetközi Valutaalap
A családi adókedvezményeknél az IMF azt vetette fel, hogy a jelenlegi rendszert plafonnal korlátozott, gyermekenként járó adójóváírás válthatná fel. Az IMF ezt költségvetési és munkaerőpiaci szempontokkal indokolja. Magyar szemszögből azonban ennél többről van szó: a családi adórendszer az elmúlt másfél évtized egyik meghatározó társadalompolitikai döntése volt. Átalakítása ezért nem egyszerű könyvelési korrekció, hanem annak eldöntése, hogy a gyermeknevelés terheit milyen mértékben vállalja át az állam. Nemzetközi Valutaalap
És itt válik fontossá a magyar történelmi tapasztalat.
A 2008-as IMF-program során az akkori magyar kormány vállalta a közszféra béreinek befagyasztását, a 13. havi közalkalmazotti bér eltörlését, a 13. havi nyugdíj korlátozását, majd megszüntetését. Később felgyorsították a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését, szigorították a korai nyugdíjazást, csökkentették egyes családi támogatások időtartamát, és az energia-támogatások megszüntetését is vállalták. Ezek nem utólagos politikai legendák: maguk az IMF dokumentumai sorolják fel őket. IMF eLibrary
Az IMF oldaláról erre természetesen van erős ellenérv. Magyarország 2008-ban súlyos pénzügyi válságban volt, finanszírozási nehézségekkel küzdött, és a program célja az állam fizetőképességének, illetve a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése volt. A megszorításokat ezért nem lehet egyszerűen úgy bemutatni, mintha az IMF kedvtelésből talált volna ki társadalmi fájdalmakat. A program egy válsághelyzetre adott válasz volt. Nemzetközi Valutaalap
Ez azonban nem teszi semmissé a társadalmi következményeket. A magyar tapasztalat éppen az, hogy amikor külső finanszírozási kényszer és költségvetési kiigazítás találkozik, a makrogazdasági egyensúly helyreállításának ára nagyon gyorsan megjelenhet a bérekben, a nyugdíjakban, a támogatásokban és a családi költségvetésekben.
Ezért különösen fontos, hogy ha a Tisza-kormány valóban külső finanszírozási lehetőségeket mérlegel, hozza nyilvánosságra, folyik-e tárgyalás az IMF-fel, miről szólnak ezek az egyeztetések, és kapcsolódnak-e hozzá gazdaságpolitikai vállalások. Jelenleg nincs nyilvánosan megerősített IMF-hitelprogram, ezért ezt nem szabad kész tényként kezelni. Az viszont tény, hogy az IMF Magyarországnak szóló legutóbbi ajánlásaiban több olyan intézkedés szerepel, amely közvetlenül érintené a rezsit, a személyi jövedelemadót és a családi kedvezményeket. Nemzetközi Valutaalap
A magyar érdek szempontjából ezért nem az a fő kérdés, hogy egy ajánlásra IMF-logó került-e. A kérdés az, mit jelentene a végrehajtása egy magyar család havi költségvetésében.
A rezsicsökkentés kivezetése magasabb közvetlen energiaköltséget jelenthet azoknak, akik nem kerülnének be a célzott támogatotti körbe. A progresszívebb szja magasabb adót jelenthet bizonyos kereseti sávokban. A családi kedvezmények átalakítása pedig nyerteseket és veszteseket egyaránt teremthet. Ezek hatását kell előbb kiszámolni, és csak utána eldönteni, hogy valóban jobb rendszert kínálnak-e annál, amelyet leváltanának.
Magyarország egyszer már megtapasztalta, milyen az, amikor a költségvetési egyensúly helyreállításának feltételeit külső finanszírozási kényszer mellett kell végrehajtani. Éppen ezért most nem az a felelős magatartás, hogy már előre IMF-programot kiáltunk. Hanem az, hogy minden egyes ajánlásnál feltegyük a kérdést: ki nyer vele, ki fizeti meg, és milyen magyar alternatíva létezik ugyanarra a problémára.














