Havannában félárbócra engedték a nemzeti lobogót Fidel Castro halálhírére. A kommunista forradalmár 1959-ben döntötte meg az amerikaiak bábját, és vette át közel ötven évre az irányítást Kubában. Ugyanolyan diktátor volt, mint elődje, csak más ideológia vezette. Azok a kubaiak, akik nem menekültek el az elnyomás elől, többnyire szerették.
„Nincs kétség afelől, hogy mi, fiatal kubaiak nagyon szerettük a főparancsnokunkat. A magunk módján szeretnénk kifejezni a tiszteletünket, mert úgy gondoljuk, már hozzátartozik a jogi kar történelméhez. Fidel legenda, számunkra sosem hal meg, mindig itt lesz a szívünkben, és mindig ápoljuk az emlékét” – mondta egy helybéli joghallgató.
Apaként emlékezik Castróra Elián González is, aki tizenhat évvel ezelőtt egy emlékezetes nemzetközi gyermekelhelyezési per főszereplője volt. Az akkor öt éves fiú anyjával egy disszidens csoportban akart a tengeren át az Egyesült Államokba szökni, csónakjuk azonban elsüllyedt, csak a fiú maradt életben, őt a Floridában élő rokona magához vette. Castro nemzetközi kampányt indított a férfi és a Kubában maradt család nevében, hogy Elián visszakerüljön a szülőhazájába. A kubaiak megnyerték a pert, a fiú pedig szoros kapcsolatban maradt a politikussal.
| Lábbal taposott emlékek |
| Bicskanyitogató a Fidelitas szerint az a felmentő nosztalgia, amellyel egyes közszereplők az elhunyt kubai diktátorról megemlékeznek. A Fidesz ifjúsági szervezete közleményében azt üzeni: Fidel Castro után könnyet hullajtani nem más, mint lábbal taposni a bolsevizmus százmilliónyi áldozatának emlékét. |
„Olyan volt, mint egy apa, és ugyanúgy, mint a saját apámnak, neki is mindent meg akartam mutatni, amit elértem, hogy büszke legyen rám, hogy tanultam valamit. És még rengeteg dolog van, amit szeretnénk neki megmutatni” – mondta a huszonegy éves Elián González, aki ma már a kommunista párt tagja.
„Nekünk a Commandante a családunk feje volt, a forradalom apja, az apa az életünkben, akinek a jelenlétét mindig érezzük, de most elveszítettük az életünkből” – fogalmazott egy emlékező, Victor Manuel.
Gyászol Diego Maradona is, aki Horvátországban értesült Castro haláláról. Az argentin futball-legenda apjaként tisztelte a kubai vezért. „Nem beszéltem senkivel, mert nagyon-nagyon súlyos és fájdalmas, ami történik. Néztem a tévét, mielőtt idejöttem volna, egy halált ünnepelnek. Nagyon fájdalmas és nagyon szomorú, undorító, tényleg undorító. Fidel harcolt a saját népéért, és ha a férgeknek ez nem tetszett, akkor sajnálom, de úgy vélem, hogy egy halált ünnepelni nagyon szomorú dolog” – fogalmazott Maradona. Azokat a kubaiakat nevezte férgeknek, akik az Egyesült Államokba szöktek Castro rezsimjéből.
Kubán kívül mindenhol ünnepel a kubai közösség. „Őszintén szólva először csak a nagyszüleim miatt örültem. Ők beszéltek nekünk mindazokról a fájdalmakról és küzdelmekről, amelyeken keresztül kellett menniük az életük során, és azt mondták, Fidel Castro ennek a jelképe. A halála így a fájdalom végét jelenti nekünk” – mondja egy a kubai származású amerikai férfi.
Angolában katonai parádéval emlékeztek Fidel Castróra. „Fidel ürességet hagyott maga után. Fidel Castro Angola fia, Afrika fia, nagyon sokat segített ennek az országnak” – mondta Pedro Nulasco, közalkalmazott. Az egykori portugál gyarmat 1975-ben kiáltotta ki függetlenségét, de a nacionalisták és a szocialisták szembenállása évtizedekig tartó polgárháborúhoz vezetett. Az Egyesült Államok a jobboldal, a Szovjetunió és Castro, aki hitt a szocialista forradalom exportjában, a baloldal mellé állt. Angolában Fidel Castrót sokan úgy tisztelik, mint Dél-Afrikában Nelson Mandelát. „A világban időről időre lesznek olyanok, akik megjelennek a politikában vagy a tudományokban. Ezek az emberek olyanok, mint a mi Mandelánk, és amikor itthagynak minket, űrt hagynak maguk után, ürességet és a vágyat. Sokaknak Fidel Castro diktátor volt, de nekünk nem. Forradalmár volt függetlenül mindentől, karizmatikus figura volt. Még a nyugati ellenségei is tisztelték” – mondta Juliao Mateus Paulo tábornok.
A nyugati politikusok többsége visszafogottan nyilatkozott Castróról, és a történészekre bízta a kubai vezető szerepének megítélését. Nem úgy a kanadai miniszterelnök, aki kiváló államférfinak nevezte Castrót. „Sophie, a gyermekeink és a magam nevében, csakúgy, mint az összes kanadaiéban, szeretném a legmélyebb részvétemet kifejezni Fidel Castro halála okán a Castro családnak és Kuba népének” – nyilatkozta Justin Trudeau.
Ellenkező előjellel ugyan, de Donald Trump is világosan fogalmazott. „A megválasztott elnök nagyon erős közleményt adott ki Fidel Castróról. Ő nem az az ember, aki a romantikus hőst látja Fidel Castróban. Tudja, hogy diktátor volt, aki elnyomott, bántott, bebörtönzött és meggyilkolt embereket, családokat szakított szét, és ténylegesen évtizedek óta véres volt keze” – nyilatkozta Kellyanne Conway, Trump főtanácsadója.
Fidel Castro apja spanyol bevándorló volt. Spanyolországban egy unokatestvér emlékezett meg a néhai kubai vezérről.
Castrót december 4-én temetik, előtte hamvait körbeviszik Kubában, ahol kilencnapos nemzeti gyászt rendeltek el.
