Ma már távoli múltnak tűnik, de nem volt annyira régen, amikor a világ és az ország mindennapjait a koronavírus határozta meg. A vírus nem válogatott, szinte mindenki átesett rajta egyszer vagy akár többször. Van, aki könnyebben átvészelte, de voltak olyanok is, akik számára végzetesnek bizonyult a betegség. A bizonytalanságot csak fokozta, hogy nem lehetett tudni, kire, milyen hatással lesz a fertőzés, de láthattuk, hogy komoly sportembereket is ledöntött a betegség, amely akár végzetes is lehetett. Nem nézte, ki hány éves, ki mennyit sportolt, ki nyert olimpiát. Nem kímélte a magyarok és a világ tornasportjának legendáját, Csollány Szilvesztert sem. Szilast. A gyűrűk urát.
Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé, így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult, mert megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket, és már a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.
Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét, ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben nem emiatt szembesült nehézségekkel. 2008 után, devizahitelesként Csollány Szilveszter és családja nehéz helyzetbe került. Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre. Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő, másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.
A teljes cikk az Origo honlapján olvasható.
Fotó: AFP
