„Jó a békéscsabai, a gyulai, de mi a saját receptünk szerint, szegediként csináljuk.”
A szegediek több, a csabaiak kevesebb fokhagymát használnak a kolbászhoz, de a lényeg a minőségi alapanyag. A szombati versenyen tíz tonna húst gyúrt kolbásszá az ezer csapat. A négy napban 5-6000 ezren készítenek kolbászt a Csabai Kolbászfesztiválon.
Nemcsak a békési, az erdélyi Hargita megyei kolbász fűszerezését is titkolták a csapatok. Annyit elárultak, hogy kevés paprika és csombor is került bele.
„Székelyföld elég kevés paprikatermési lehetőséggel rendelkezik, ezért nem volt a székelyeknek lehetőségük, hogy paprikát rakjanak a kolbászba. Ezért helyi fokhagyma, parajdi só, és nagyon szerény fűszerezéssel készül, ezért úgy gondoljuk, hogy gyomorkímélőbb, mint a csabai kolbász” – mondta Sándor István, aki Csíkszentsimonról érkezett.
A hagyományok, a kiváló magyar alapanyag és a jó fűszerarány a jó hazai kolbász titka a zsűri szerint. A bírák az öltözéket és a rendet is pontozták.
„A hús, az mindenhol azonos, de az, hogy milyen fűszereket, azokat milyen formán, milyen módon, milyen arányban használják, milyen a töltésnél a kolbásznak az állaga, hogyan gyúrják össze, hogyan töltik, mennyire feszes, mennyire tudják ezt szépen, ügyesen kezelni, ez a döntő” – sorolta Jakab István, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
A kolbászkészítő verseny résztvevői egy napra békéscsabaiakká válnak a főszervező szerint.
„200 kiló paprika kell hozzá, ugyanennyi só, köménymagból rengeteg fokhagymából. Szóval tényleg hatalmas mennyiségek készülnek. A tavalyi évben, amikor a 21. jubileumi fesztivál volt, összeszámoltam és kiderült, hogy 210 kilométernyi kolbász készül évente, hatalmas mennyiség. Hogy ha körülnéznek a sátorban, akkor látni fogják, hogy tényleg minden a kolbászról szól, és ha Békéscsabán körbemennek, akkor látni fogják, hogy a kerítés is kolbászból van nálunk” – nyilatkozta Hégely Sándor fesztiváligazgató.
A Csabai Kolbászfesztiválra látogatók disznótorban is kipróbálhatják magukat, esténként pedig koncertekkel várják a közönséget.
