A lótartás elkerülhetetlen velejárója a trágya. A gazdák hagyományosan földjeiken hasznosítják, de a modern mezőgazdaságban egyre szigorúbb szabályok vonatkoznak a trágyaszórásra. Sok helyen több hulladék keletkezik, mint amennyit környezetbiztonsági kockázat nélkül fel lehet használni.
Egy 2019-es kutatás szerint az állati hulladék mennyisége 2003 és 2030 között akár 40 százalékkal is növekedhet, elérve az évi legalább ötmilliárd tonnát. A felesleg gyakran vízfolyásokba kerül, algavirágzást, oxigénhiányt és ökoszisztéma-összeomlást okozva.
A kérdés tehát nemcsak az, hogyan szabaduljunk meg a trágyától – hanem az is: lehet-e értéket teremteni belőle?
Londonban, a University College London laboratóriumában erre keresik a választ.
A kutatók a lótrágya egyik legfontosabb összetevőjére, a cellulózra koncentrálnak.
A cellulóz a növények sejtfalának alapanyaga. A papír, számos textil – például a viszkóz – és több biológiailag lebomló csomagolóanyag fő alkotóeleme. A lovak azonban nem emésztik meg teljesen a növényi rostokat, így a trágyában jelentős mennyiségű, viszonylag tiszta cellulóz marad vissza.
