Ezúttal két történetet mesélünk el:
1.
A városból, Egerből indultak el már több mint egy évtizeddel ezelőtt. Valami mást kerestek. Meg is találták – ahogy Krisztina mondja – a falusi egyszerűséget, ami talán a gazdasági válság kezelésére is megfelelő recept. Mostanában olyan hagyományos értékeket alkotnak újra, amiket már a „messzi nagyváros piaca” is megbecsül, sőt megfizet. Búbos kemencék mellett készülnek a feltűnő és mégis ízléses, egyedi estélyi és báli ruhák.
2.
Már csak a legrégebbi piacjárók emlékeznek az igazi dánosi, azaz a dánszentmiklósi alma ízére és formájára. A hipermarketek világában nem volt szükség erre a márkára. Három éve az akkor új faluvezetés és a településen gyümölcsöt termesztő gazdák szövetkeztek arra, hogy visszaszerzik almájuknak a hírnevet és a megbecsülést. Az újbóli megerősödéshez elsősorban összefogásra volt és lesz szükség. Az már valamit jelez, hogy az idei Miklós-napi almafesztivál költségeire több mint egymillió forint gyűlt össze, úgymond közadakozásból.
