Az elsőrendű vádlott egy devecseri férfi, a másodrendű pedig a volt élettársa. A Veszprémi Törvényszék szembesítette őket:
– Ütöttél-vágtál minket, ahogy a Renátót, főleg a Renátót, ha nem masszírozta erősebben a válladat, már akkor odacsaptál neki, büntetésbe raktad, felemelt kézzel térdepeltetted.– Ez igaz, hogy a sarokba. De te is ugyanúgy, nem? – Ott voltam, de mertem szólni? Hányszor emeltél rám kezet?
A férfi a vád szerint a legkisebb gyermeket rendszeresen bántalmazta, megégette a hét hónapos kisfiú arcát, eltörte a karját és a bordáit is. Az utolsó alkalommal úgy megrázta, hogy a kicsi agya bevérzett, és beállt nála a klinikai halál. Két hónap múlva hunyt el a kórházban. Az orvosszakértők szerint a sérülések alátámasztják az emberölés vádját.
„A gyermek hasonló korú csecsemőnek a nyakizomzatának még nincs olyan tónusa, amely bizonyos nemkívánatos mozgásokat kiküszöbölni képes, ennek következtében a sajátságos anatómiai viszonyok miatt agyi keringészavar jelentkezik” – hangzott el a tárgyaláson.
Amikor a kisfiú kórházba került, két testvérét nevelőszülőknek adták. Nekik sokat meséltek az átélt brutalitásról. „Kellett nekik szedni bodzát, vasat, beküldte a csalánosba, akkor nem húzta a kordát, akkor hátba rúgta, a kisfiú mesélte, meg ököllel arcon csapta. Ezt mesélte nekem” – mondta el a nevelőanya.
Az anya nem verte gyermekeit, de nem is védte meg őket az élettárstól.
