Kiemelt videók
Milliárdokért zöldítik a fővárost a NER emberei
Zöldül a főváros – összesen tizenhétmilliárd forintból, egy stadion árából épül meg Budapest új közparkja, gyalogalagúttal, parkolóházzal a Millenárison. A nyertes kivitelezők mind a nemzeti együttműködés rendszere, vagy ahogy csak emlegetik, a NER legnagyobb támogatói. Csaknem kétmilliárd forintért parkosíthat egy debreceni kisvállalkozás, amelynek erre a munkára pénze is alig lehet. Van viszont némi felcsúti háttere.
Építési állványzatnak látszó ugrótorony hárommilliárd forintért. Átadott, majd bezárt, majd ismét átadott épület tízmilliárd forintért. Stadion hétmilliárd forintért. Orbán Viktor vejének üzlettársa, Paár Attila vállalkozása, a West Hungária Bau az a cég, amely a sorozatos botrányok után megvásárolta a miniszterelnök vejétől, Tiborcz Istvántól a hírhedt közvilágítási projekteket elnyerő Elios Innovatív Zrt.-t.
Paár Attila cége az elmúlt években egymás után nyerte a nagy értékű, közpénzből finanszírozott pályázatokat százmilliárdos nagyságrendben.
Ezt a legújabb, 17 milliárdos állami nagyberuházást is ő, illetve a cége valósítja meg. Az első számítások szerint 8,5 milliárd forintból épült volna meg, a munkáért viszont végül 10,5 milliárd forintot vághat zsebre Orbán Viktor vejének üzlettársa és a vele együtt dolgozó partnercég.
De nem csak ők nyernek a beruházáson. Egy másik, eddig ismeretlen vállalkozás is nagyon jól jár: az, amelyik a parkot építi a mélygarázs fölé kétmilliárd forintért. A Parkertech nevű vállalkozás közbeszerzésen nyerte a munkát – furcsa körülmények között.
A korrupció ellen küzdő Transparency International közbeszerzési szakértőjének az szúrt szemet, hogy a kétmilliárdos parképítési közbeszerzést elnyerő cégnek mindössze 230 milliós árbevétele volt tavaly.
„Az éves árbevétellel való játszás vagy trükközés az egyik legkönnyebb módja a közbeszerzési eljárások testre szabásának. Tehát amikor például magas éves árbevételt írtak elő, akkor sokszor lehetett sejteni, hogy úgy lövik be az árbevételt, hogy annak csak egy vagy két cég tudjon megfelelni” – mondta Nagy Gabriella.
Most viszont semmit nem írtak elő, így a cég a 230 millióval is simán meg tudta nyerni a pályázatot.
A Célpont stábja felgöngyölítette a cég felcsúti hátterét. A Pancho Aréna referenciái között szerepel a vállalkozás, vagyis részt vett a beruházásban. A cégvezető viszont mást mond.
– Az, hogy önök dolgoztak a Pancho Arénán, összefüggésben áll-e azzal, hogy megnyerték a beruházást? Van-e köze?– Nem tudom, mert mi nem dolgoztunk a Pancho Arénán.– Az ön másik cége, a Mobilane Kft. dolgozott a Pancho Arénán.– A Mobilane Kft. sem dolgozott a Pancho Arénán.
Aztán kiderül, hogy valami mégiscsak volt.
– Ott van a referenciák között.– De nem dolgoztunk a beruházáson.– Értem, de akkor miért van a referenciáik között?– Azért, mert az egyik alvállalkozójuk beszállította az egyik termékünket.
Az üzletember szerint lesz pénzük kifizetni előre azt a kétmilliárd forintot, amibe majd a Millenáris melletti park kerül. Bár azt nem mondja meg, honnan.
– Lesz pénzük megvalósítani a beruházást?– Különben ha nem lennének meg a biztosítékaink, akkor nyilván nem írtuk volna alá a szerződést.– És milyen jellegű biztosítékaik vannak?– Hát ezek már olyan információk, amiket nem kívánnék megosztani.
A Millenáris Széllkapu-beruházás újabb jó példa arra, hogy a közpénzből megvalósuló fejlesztéseken végül úgyis csak a nemzeti együttműködés rendszere, vagyis a NER barátai kereshetnek.
