Magyar Péter színjátékát saját képviselője leplezte le

Kollár Kinga múlt heti botránya felszínre hozta a Tisza Párt színjátékának kettősségét. Brüsszelben ugyanis kíméletlen nyíltsággal beszélnek arról, hogy helyeslik a hazánknak járó források visszatartását. Miközben idehaza Magyar Péter naivaként azt a szerepet viszi, hogy őszintén megindítja a magyarság sorsa. Kollár elszólása azonban lerántotta a leplet a színjátékról.

  • 2025. április 19., szombat 07:20
Vágólapra másolva!

Múlt héten robbant a hír, hogy Magyar Péter EP-képviselője kiállt a Magyarországot sújtó szankciók mellett. A balliberális médiumok habozását követően az egész sajtót bejárt videóban Kollár Kinga a hazánknak járó uniós források visszatartását hatékony eszköznek nevezte, a magyarok romló életminőségében pedig pozitívumot látott. A folyamatok együttes hatásaként ugyanis – Kollár szerint – nő a Tisza Párt győzelmi esélye 2026-ban. A tiszás EP-képviselő által felállított értelmezési keretben tehát a pártpolitikai számítás magasabb rendű célként tételeződik, mint a nemzeti érdek.

Ugyanakkor Kollár az elméleti fejtegetés mellett gyakorlati példát is hozott. Eszerint az RRF [Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz] programból 50 hazai kórházat lehetett volna felújítani, amiből – így Kollár – „nem lett semmi”. Takács Péter egészségügyi államtitkár egy posztjában tételesen felsorolta azokat az kórházakat, rendelőintézeteket és mentőállomásokat, amelyek a forrásból megújulhattak volna. Míg Lázár János az elmaradó villamos- és vasútfejlesztések, gépjárműbeszerzések felsorolását adta közre. A Tényellenőr, az egészségügyi államtitkár listájára támaszkodva, cikkében aztán rámutatott, hogy Magyar Péter 2024 nyarán több olyan kórházban – például Vácon és Szolnokon – is járt, és kritizálta a tapasztaltakat, amiket a magyar kormány pontosan a visszatartott uniós forrásokból újított volna fel.

Magyarig felcsapó tiszai hullámok

Azt, hogy a Kollár Kinga megszólalás keltette – végül tüntetésbe is torkolló – elemi felháborodás Magyar Pétert is elérte, jól mutatja, hogy a Tisza Párt vezetője a saját csatornáin is kénytelen volt az ügyet magyarázni. Magyar kármentő kommunikációjának egyik csapásiránya egy 2006-os gyurcsányi hazugság újrahasznosítási kísérlete lett.

A másik, vélhetően a Tisza-tábor megnyugtatására szánt üzenet pedig lényegileg megerősítette Kollár Kinga kijelentéseinek helyességét.

,,Én biztos egy kicsit másképpen fogalmaztam volna, de alapvetően amiket [Kollár Kinga] elmondott, azok tények" – nyilatkozta a Blikknek Magyar Péter.

Magyar tehát kettéválasztotta Kollár megszólalásának formáját és tartalmát, és miközben a formát elvetette („egy kicsit másképpen fogalmaztam volna”), a tartalommal azonosulni tudott („amiket elmondott, azok tények”).

Kettős szereposztás: Kollár az őszinte, Magyar pedig az (ál)naiv zsaru

Kollár Kinga megszólalásának egyik fontos adaléka, hogy felszínre hozta a Tisza Párt által alkalmazott, és a kórházak témájában összesűrűsödő kettős beszédet. Ebben a szereposztásban Kollár lett az őszinte (vagy rossz) zsaru, aki kíméletlen nyíltsággal beszél arról, hogy az Európai Unió forrásvisszatartó eljárásai politikailag nagyon is motiváltak. Aminek köszönhetően a nemzeti kormány – és nem utolsósorban a romló „életminőségű” magyarok – nehezebb, az ellenzék pedig jobb pozícióba kerül a választáson.

Ezzel a tartalommal pedig Magyar Péter is azonosulni tud, neki csak formailag kell más szerepet vinnie Kollárhoz képest. Magyar ebben a kettős szereposztásban ugyanis az (ál)naiv (vagy ha tetszik: jó) zsaru, aki a kórházakban, hőmérővel a kézben, szomorú szemekkel rácsodálkozik az elmaradó fejlesztések következményeire.

Csak éppen a a nulladik lépésről nem ejt szót, és ebben hozott Kollár kijelentése újat, hogy lerántotta a leplet az uniós forrásvisszatartás okáról. És arról, hogy ebben bizony Magyar Péter pártja is beavatott tudással rendelkezik.

Ha ugyanis lecsupaszítjuk, és a legfontosabb állomásaira tagoljuk az Európai Unió által alkalmazott mechanizmust, akkor azt kapjuk, hogy Brüsszel a neki – politikai okokból valamiért – nem tetsző kormányok országainak járó forrásokat visszatartja. Ezzel – amint arra Kollár is rámutatott – szűkül a kormányok mozgástere, lassul a gazdaság bővülése, elmaradnak a beruházások, a folyamatok végpontjaként pedig elkezd romlani az emberek életminősége. Majd a politikailag motivált láncolat utolsó szemeként megjelenik Brüsszel embere (esetünkben Magyar Péter, de a lengyeleknél ez volt Donald Tusk), aki (ál)naiv zsaruként, tágra nyílt szemekkel rátekint a romlásra, majd elszörnyülködik a látottakon.

Csakhogy Kollárnak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Magyar Péter (ál)naiv magatartásában semmi őszinteség nincsen, az csupán egy felvett szerep.

Tartalmilag ugyanis teljesen egyetért a hazánknak járó uniós források visszatartásával, csak a dramaturgiában neki – Kollárral szemben – nem jéghideg érzéketlenséggel kell beszélnie a brüsszeli forgatókönyvről. Hanem naivaként eljátszania, hogy valóban megindítja a magyarság sorsa. Miközben Kollár beszédéből világosan kiderült, hogy Magyarékat kizárólag a saját hatalomra jutásuk mozgatja.

Kollár Kinga brüsszeli beszédének legerősebb mondatai:

  • „21 milliárd eurót függesztettek fel, és ebből egymilliárd már el is veszett a magyarok számára.”
  • „Nagyon súlyos hatása volt a magyar államra, mivel nem tud befektetni a közszolgáltatásokba. Természetesen nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és nem tud extra szociális szolgáltatásokat nyújtani az embereknek.”
  • „50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi.”
  • „A kondicionalitási eljárás nagyon hatékony, nagyon hatékonyan befolyásolja a magyarok mindennapi életét.”
  • „Ennek van pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.”

Forrás: Origo